A Bloomberg felmérése szerint az intézményi befektetők 70, a lakossági befektetők 60 százaléka bízik abban, hogy a 60:40-es részvény-kötvény arány a portfólióépítési stratégiában most is be fog válni annak ellenére, hogy az idei év első felében 

mind a részvény-, mind a kötvénypiacon jelentős esés zajlott, és érzékeny veszteség érte a befektetőket. 

Ugyancsak régi és általános szabály, hogy ha a tőzsde gyengélkedik, akkor érdemes a kötvények felé fordulni, csakhogy egyrészt ez sem ilyen egyszerű, másrészt a mostani esetben végképp nem működik, aminek nagyon jól körülhatárolható oka van: a korábban számolatlanul kibocsátott fedezetlen jegybanki pénz.

tőzsde Stock market bear market. medve medvepiac Downward trend esés zuhanás diagramok charts on the befektetés investment platform. Double exposure of the bear and candles on the chart.
Fotó: Shutterstock

Normális esetben a gazdasági ciklusok felívelő szakaszában a részvénypiacok emelkednek, a gazdaság túlfűtöttségének elkerülése végett pedig a jegybankok óvatosan szigorítanak, kamatot emelnek. Az emelkedő kamatokat a kötvényhozamok is követik, és amikor ezek emelkednek, a kötvények árfolyama értelemszerűen esik. Ha a gazdasági növekedés fékeződik, netán recesszió veszélye fenyeget, a részvénypiac rendszerint gyengélkedik, ugyanakkor a központi bankok kamatot vágnak, a hozamok csökkennek, a kötvényárak emelkednek.

Persze a folyamat nem ilyen egyszerű, de az alapeset mégiscsak ez volt sokáig, ennek köszönhetően nagy baj nem volt, ha a részvény-kötvény arányt ennek megfelelően súlyozták, 

ha pedig jelentősebb infláció is kialakult akár a túlfűtöttség, akár külső, világgazdasági ok miatt, többnyire bevált a 60 százalékos részvény- és 40 százalékos kötvénytartás szabálya.

Ez persze leginkább az amerikai piacra vonatkozik, de a fejlett piacgazdaságokban általában hasonlóan alakultak a múltban a folyamatok.

A mostani esetben azonban a ciklus adott szakaszaira jellemző jegybanki reakció eltolódott. A múlt évtized második felében, amikor már bőven zajlott világszerte a gazdasági fellendülés, és a munkanélküliség is gyorsan csökkent, a 2 százaléknál alacsonyabb inflációra hivatkozva csökkentették sosem látott mélységekbe a kamatokat a jegybankok, majd rövid, átmeneti normalizáció után a járvány hatására visszatértek az ultralaza monetáris politikához. Ez persze a kezdeti, rendkívül bizonytalan helyzetben indokolt volt, hisz stabilizálni kellett a világ pénzügyi rendszerét, utána azonban, amikor javulni kezdtek a folyamatok, nem változtattak, sőt, nagy összegű eszközvásárlási programokat bonyolítottak le, amelyek során a jegybankok fedezetlen pénzből vettek főleg állampapírokat.

A jegybanki állampapír-vásárlás felhajtotta a papírok árfolyamát, így soha nem látott mélységbe taszította a hozamukat, a fedezetlen pénz pedig nem kis részben a részvénypiacokra áramlott, igen magasra emelve az árakat. 

Drágák lettek tehát a részvények is, kötvények is, és ilyen körülmények között jelent meg a magas infláció, 

amelyről hamar kiderült, hogy makacs jelenség. A jegybankok többsége azonban nem lépett, pedig máskor ilyen helyzetben már jelentős kamatemelésen vannak túl, csak akkor kezdték szigorítani a monetáris politikát, amikor már a gazdasági növekedés is elakadóban volt.

Az eszközvásárlásokat gyorsan leállították, sőt, az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed már meg is kezdte a fedezetlen pénz visszaszívását. Nem meglepő, hogy év elején a részvények és a kötvények egyaránt zuhanni kezdtek, és ez így volt egész júliusig, amikor korrekció indult mindkét piaci szegmensben.

Eddig tehát nem működött a korábbi szabály, hisz a hirtelen és megkésett pénzszűkítés hatására mindkét eszközosztály esett. A befektetők abban reménykednek, hogy ez a továbbiakban már nem így lesz, ez azonban leginkább attól függ majd, hogyan alakulnak a továbbiakban az inflációs folyamatok és a jegybankok monetáris politikája. 

Ha megáll az infláció emelkedése, a kötvényhozamok már kisebb jövőbeni kamatokat árazhatnak, így a kötvényárfolyamok emelkedhetnek, a stratégia működni kezdhet.