A márciusi bankpániktól az amerikai adósságplafon elérésén át az évtizedes csúcsokig futó kamatkörnyezetek, sok éve nem látott kötvénypiaci ralik, évtizedes hozamcsúcsok és egy végtelennek tűnő techrali, amit a mesterséges intelligencia berobbanása hajtott: a 2023-as évre még minden bizonnyal egy jó ideig emlékezni fognak a befektetők és a szakértők egyaránt. Az elemzői várakozások szerint azonban a jövő esztendőben sem fogunk unatkozni: a Charles Stanley vagyonkezelő szakértői 12 pontba szedték, mire lesz érdemes odafigyelni jövőre, és hogyan alakulhatnak majd a piaci kilátások.
Fotó: Northfoto
Az ukrajnai és izraeli háborúk eszkalációja elkerülhető lesz
A piacok számára valamelyest nyugalmat kölcsönözhet majd, hogy a szakértők várakozásai szerint minden bizonnyal nem kerül majd sor a két legjelentősebb jelenlegi geopolitikai konfliktus kiterjedésére. A szakértők szerint ebben nagy szerepe lesz a közelgő amerikai elnökválasztásnak is: Joe Bident ugyanis korábban már támadták túlzottan Izrael-párti megnyilvánulásai és politikája miatt, mellyel mindkét oldalról szavazatokat vesztett.
Az elemzők szerint ezért jó esély van rá, hogy a jövőre esedékes választásokat megelőzően visszafogja majd az Izrael melletti felszólalásainak számát, ahogy az Ukrajnának szánt katonai és pénzügyi segítséget is háttérbe szorítja majd, hogy a bizonytalan republikánus szavazókat ne idegenítse el magától végérvényesen.
Globálisan enyhül majd a kamatkörnyezet, javulnak a piaci kilátások
Az idei, sok esetben évtizedes csúcsokat döngető szintekre pumpált monetáris szigort tekintve cinikusan akár azt is mondhatnánk, hogy ennél már csak lazább lehet a jegybanki szigor, és igazunk is lenne: az elemzők – és a piacok egyaránt – ugyanis arra számítanak, hogy mindhárom globálisan jelentős térségben, Amerikában, az eurózónában, illetve az Egyesült Királyságban is a hitelfelvétel költségének leszorítása lesz a jegybankárok elsődleges célkitűzése – persze azonban csak úgy, hogy közben nem áldozzák fel az letörése terén elért sikereiket sem.
A három nagy jegybank, az amerikai Fed, az Európai Központi Bank és a Bank of England minden bizonnyal máskor és más léptékkel indítják majd meg a monetáris környezet enyhítését, az irány azonban azonos lesz: lassan, de biztosan levenni sarkukat a lakossági és vállalati hitelezés torkáról, mielőtt recesszióba lökik a világ legjelentősebb gazdaságait.
Eltérő irányba indulhatnak majd meg a nemzetközi fiskális politikák
Az amerikai államháztartási hiány a kétezermilliárd dollárt is meghaladta az idén, a két párt közt azonban távolról sincs egyetértés abban, hogy pontosan mire, mennyit és miért is kellene költeni az amerikai büdzséből. A republikánusok a kiadások csökkentését sürgetik, az Izraelnek nyújtandó katonai támogatásokat pártolják, míg az ukrajnai segélyeket egyre kevésbé szívlelik – ezzel szemben a demokraták a szociális kiadásokat serkentenék, és a zöldátállást segítenék elő a republikánusoknál sokkal nagyobb mértékben.
Az EU-ban ezzel szemben minden jel szerint a megnövelt fiskális költekezés kerülhet majd fókuszba: a Next Generation EU, azaz a koronavírus utáni helyreállítási alap pénzeinek kifizetése továbbra is zajlik majd, a tagállamok többsége pedig átfogóan támogatná a megnövelt kormányzati költéseket – ezen indítványokat azonban pont a legnagyobb, sok esetben nettó befizetők, mint Németország rendre ellenzik.
Az elemzők szerint szinte biztos, hogy az EU-ban korábban fennálló, szigorú államháztartási hiánnyal kapcsolatos szabályozások továbbra is felfüggesztve maradnak majd, így a tagállamok nemzeti hatáskörben történő fiskális politikája továbbra is viszonylag nagy szabadságot élvezhet majd.
A zöldátállás további terheket ró majd a nyugati világra
A nettó zéró klímacélok elérése érdekében a nyugati kormányzatoknak jövőre is tetemes összegeket kell majd megmozgatniuk, hogy országiakat a vállalat zöldmérföldkövek elérése felé tudják terelni. A kiskereskedelmi árakra ezek a folyamatok felhajtóerővel bírnak majd, a kulcságazatok számára azonban, mint az energiaipar, a szállítmányozás vagy éppen a járműgyártás, jelentős profitokat jelentenek majd.
A nyugati államok penitenciáljával párhuzamosan azonban a legnagyobb feltörekvő gazdaságok, közük India és Kína, jövőre sem helyezik majd saját gazdasági felfutásuk fontossága elé a környezetvédelmet, így tőlük a szakértők további növekvő károsanyag-kibocsátást várnak, ami minden bizonnyal az évtvized végéig így is maradhat majd.
Ennek a folyamatnak a legnagyobb nyertese Kína lehet: hozzájuk fut majd be ugyanis a napelemek és szélturbinák iránti megnövekedett kereslet, ahogy az akkumulátorgyártás terén és az elektromos autózásban is az élen maradhat az ország.
Lassul majd a védelmi kiadások növekedése
Az idei év – a tavalyihoz hasonlóan – kifejezetten jól sikerült a védelmi szektor számára: az orosz–ukrán háborút követően idén egy második front is nyílt az aktív geopolitikai konfliktusok terén a Hamász október 7-i terrortámadásával, ami ismét csak hatalmas kiadásokat jelentett az Izrael támogató nyugati országok, ugyanakkor főként az Egyesült Államok számára.
A védelmi kiadások növekedése azonban egyre több politikus és döntéshozó szemét szúrja: az amerikai törvényhozásban már éles ellentét alakult ki a geopolitikai segélyezéssel szemben, Németország pedig ugyan az idén 100 milliárd eurót költött ilyen kiadásokra, a vehemens költekezés fenntarthatósága erősen kérdésessé vált.
Az biztos, hogy a NATO-tagállamok ezen túl is fent kell majd tartsák az előirányzott, GDP-arányosan 2 százalékos védelmi kiadásaikat, annál többet azonban a szakértők véleménye szerint nem biztos, hogy tudnak majd a célra fordítani.
És hogy milyen hatással lehet majd a részvénypiacokra az amerikai elnökválasztás, az EU protekcionizmusa, vagy éppen a különutas japán monetáris politika? Cikkünk holnapi folytatásából kiderül!
