Kína nélkül nincs zöldátállás, Peking kezében vannak az ászok
Kína a más országokban szükséges idő körülbelül egyharmada alatt képes felépíteni egy villanyautógyárat, míg az Egyesült Államokban egy akkumulátorgyár közel 80 százalékkal többe kerül, mint a világ második legnépesebb országában. Ez részben annak köszönhető, hogy Dél-Korea vezető akkumulátorgyártóit 2016-tól elzárták a nagyvonalú kínai támogatásoktól, ami fellendülést indított el a helyi akkumulátorgyártásában.
A nap- és a szélenergia terén szintén megkerülhetetlen a távol-keleti óriás: a poliszilícium hatalmas belföldi kereslet által felpörgetett gyártása és feldolgozása jóval olcsóbb az országban, az S&P adatai szerint a kínai szélturbinák feleannyiba kerülnek, mint a nyugati versenytársak termékei. Peking riválisainak az erőforrásokhoz való korlátozott hozzáféréssel, a magas költségekkel, a munkaerőhiánnyal és a szigorúbb környezetvédelmi normákkal kell megküzdeniük – derül ki az FT elemzéséből.
Az elemzők szerint ezekben az iparágakban fontos az intenzív magánszektorbeli verseny. A zöldenergia területét uraló cégek képesek voltak felülkerekedni a Kínán belüli riválisaikon, vagyis ők a legjobbak abban, hogy minél nyereségesebben és hatékonyabban működjenek. Az ázsiai ország igyekszik biztosítani a szükséges nyersanyagokat is. Ritkaföldfémekre szükség van többek között az elektromos autók, a szélturbinák, a félvezetők, a napelemek és a monitorok gyártásához is, és a világ finomított termelésének 90 százalékát Kína adja.
Az akkumulátoranódokban használt grafitkészletek 20 százalékát birtokolja Peking, de a grafitfeldolgozásban közel 70 százalékos a részesedése a Goldman Sachs szerint. Kína pedig előszeretettel köti le a szükséges erőforrásokat, a sanghaji Fudan Egyetem adatai szerint az ország külföldi fém- és bányaberuházásai idén rekordot döntenek. Az év első felében a költségek elérték a 10 milliárd dollárt, ami több, mint a teljes tavalyi összeg. A Fudan előrejelzése szerint az idei beruházások valószínűleg meghaladják a korábbi, 2018-as, 17 milliárd dolláros éves rekordot is.
A szakértők az ellátási lánc kevésbé nyilvánvaló részeire, különösen az anyagfeldolgozásra és a finomításra mutatnak rá, jelezve, a Nyugatnak hol kell szembenéznie a legnagyobb kihívással a Kínával való versenyben. A fejlett gazdaságok évtizedeken át kerülték az ilyen jellegű ipari tevékenységeket, és a környezeti károkat inkább a fejlődő világba helyezték át, ahol a költségek is alacsonyabbak. Ugyan Európa és az Egyesült Államok igyekszik kiépíteni a helyi gyártást, de az még kérdés, hogy ezzel betudják-e hozni a hátrányukat, illetve mennyire éri meg.
Ugyan a tiszta technológiák kapcsolódó iparágának növekedése megelőzte a 2012-ben hatalomra került kínai vezetőt, Hszi Csin-pinget, a harmadjára is elnöknek választott politikus kormányzása alatt erősödött meg az iparpolitikára, a stratégiai iparágakra és az éghajlatváltozásra való összpontosítás. Egyes szakértők úgy vélik, hogy végső soron a nyugati döntéshozóknak választaniuk kell: megpróbálnak elszakadni Kínától nemzetbiztonsági céljaik elérése érdekében, vagy klíma- és gazdasági céljaik kedvéért együttműködnek.
A szegény országok maguktól nem képesek a zöldátállásraA fejlődő országoknak évente ezermilliárd dollárra lenne szükségük ahhoz, hogy jelentős előrelépést érjenek el a klímaátállásban – állítja Mari Pangestu indonéz közgazdász, egykori kereskedelmi miniszter, a Világbank fejlesztésért felelős korábbi ügyvezető igazgatója, aki szerint a finanszírozás hiánya miatt nem képesek ezek az államok csökkenteni a magas karbonkibocsátásukat, és leválni a szennyező energiaforrásokról. A kérdés feszültséget okoz a fejlett és a fejlődő országok között. |
A Mol nem engedi el a MÁV kezét – a nyári szezon ismét hatalmas forgalmat hozhat
