Hová vezet a kölcsönös vámtarifa?
Ráharaptak az elemzők Donald Trump újabb ötletére, hogy az Egyesült Államok ugyanazokat a vámokat vesse ki más országokra, mint amit azok az Egyesült Államokra. Bár igazságosan hangzik a kölcsönös vámtarifa, de vajon tényleg jó ötlet-e az ország vámpolitikájának kiszervezése? Most erről folyik a diskurzus a Wall Streeten.
Nem csupán szuverenitási kérdés a kölcsönös vámtarifa
Donald Trump kijelentette, hogy Amerika úgy bánik másokkal, ahogy azok vele, vagyis a vámtarifa kölcsönös lesz, sem több, sem kevesebb nem lesz, mint amit a másik fél kivet. A The Wall Street Journal alapból felveti a szuverenitás kérdését, mondván, mennyiben szolgálja a nemzet érdekét, ha más nemzetek döntenek a vámokról. Ezen túlmenően más érveket is felsorol, elsőként a neves közgazdászt, Joan Robinsont idézve:
egy országnak nem szabad köveket dobálnia a saját kikötőibe csak azért, mert más országoknak sziklás partjai vannak.
A tőzsdei lap szerint az egyes áruk egyedi tarifái már most is körülbelül 13 ezer tételt tartalmaznak. Az Egyesült Államok nagyjából 200 országgal kereskedik.
Vajon készen áll Washington arra, hogy 2,6 millió egyedi vámtarifát kezeljen?
Nem beszélve a mentességekért és kivételekért folyó harcról, a lobbisták rohamáról az amerikai oldalon. A tőzsdei lap szerint a kölcsönös tarifa nem csapolná le ezt a mocsaras gazdaságpolitikai területet, hanem épp ellenkezőleg, színig töltené. Olyan anomáliákról már nem is szólva, hogy ha például Új-Zéland nem vámolja meg az amerikai farmárukat, akkor eláraszthatja vámmentes tejtermékeivel az Egyesült Államokat.
A Napkirály udvarában még korszerű lett volna
Az amerikai tőzsdei lap szerint két tévedésre alapozzák a kölcsönös vámtarifák ötletét. Az egyik téves feltevés, hogy főként a vámokon múlik a kereskedelmi mérleg egyensúlya. Ezzel szemben
az áruk cseréjénél sokkal többet nyomnak a latban a makrogazdasági tényezők,
mint például a hazai megtakarítások és beruházások közötti egyensúly, valamint az országok közötti tőkeáramlás. Az egyenlő bánásmód és a vámharmonizáció önmagában nem eredményez két ország között kiegyensúlyozott kereskedelmet.
Egy másik tévedés, hogy az egyes országok áfája diszkriminálja az amerikai árukat. A tőzsdei lap szerint ezen már a láthatatlan kézről elhíresült, szabad kapitalista Adam Smith is mosolygott volt a 18. században. Ám Donald Trump csapata még egy évszázaddal korábbi eszmék híve, megrögzött merkantilisták, a kierőszakolt kereskedelmi többlet rabjai. Ami XIV. Lajos udvarában számított korszerű gazdaságpolitikának.
A The Wall Street Journal szerint
egy jó választás van: a szabadkereskedelmi megállapodás.
Mert a kereskedelmi háborúknak a múltban sem volt s a jövőben sem lesz nyertese.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.