A láthatatlan kéz rosszul működik

A szabad piacokba vetett hit immár a végéhez közeledik, Adam Smith „láthatatlan keze”, amely a piacok működését meghatározza, rosszul működik – írja összefoglalójában a londoni Economist Intelligence Unit, amely világszerte 418 vállalati felső vezetőt kérdezett meg ez év februárjában és márcusában arról, hogyan érinti a válság, és mit gondol a kapitalizmus jövőjéről. A megkérdezettek közel 60 százaléka úgy vélte, hogy a jelenlegi krízis alapjaiban változtatja meg a kapitalizmust. A korábbi recessziók az összkereslet esésében nyilvánultak meg – idézi a tanulmány Naufel Vilcassimot, a London Business School professzorát. Úgy tekintettek rájuk, mint a gazdasági ciklusok természetes velejáróira. Most azonban nemcsak az összkeresletet kell növelni, hanem strukturális változtatásokra is szükség van – vélekedett a professzor. A válaszadók szerint az üzleti modellek átalakultak vagy át fognak alakulni. Az üzleti iskolákban eddig a részvényesi érték maximalizálását tanították a legfontosabb célnak, de ha a piaci szereplők ezt a modellt követték, akkor mindez hogyan történhetett meg? – teszi fel a kérdést N. Craig Smith, az INSEAD profeszszora.

Manapság az állami szabályozásra már nem úgy tekintenek, mint kontraproduktív beavatkozásra az egyébként tökéletes piaci viszonyokba, hanem a globális gazdaság működésének előfeltételeként. Az üzletemberek nem arról híresek, hogy szeretnék az állami bürokráciát, most azonban 65 százalékuk egyetértett ezzel a kijelentéssel: „Támogatom a bankrendszer további szabályozását, még ha az lassabb gazdasági növekedést is eredményez.” De nem csak a bankrendszer vonatkozásában fogadják el a szigorúbb állami felügyeletet; 77 százalékuk elfogadja, hogy a bankrendszer problémái miatt az üzleti élet más szereplőit is szigorúbban kell ellenőrizni. Az EIU szerint a szabályozás ilyen fokú támogatása két-három évvel ezelőtt még elképzelhetetlen lett volna.

Az átalakuló kapitalizmusban az erőcentrumok is átalakulnak, eltolódnak. A válaszadók 64 százaléka véli úgy, hogy a jövőben a szabályozó hatóságoknak nagyobb befolyásuk lesz, rögtön utána pedig a fogyasztók következnek, 57 százalékkal. Abban már megosztottak a vállalatvezetők, hogy a hitelezőknek vagy a részvényeseknek nagyobb beleszólásuk lesz-e a jövőben, abban viszont igencsak egyetértenek, hogy a munkavállalók, a szakszervezetek és a civilszervezetek hangja gyengébbé válik.

A cégvezetők több mint 60 százaléka gondolja úgy: ezentúl keményebben kell dolgozniuk azon, hogy fenntartsák vállalatuk reputációját. Éppen ezért a válaszadók többsége 2009-ben növeli vagy legalábbis szinten tartja a hirdetésre, marketingre és kommunikációra fordított büdzséjét.

A következő két évben a kockázatvállalási hajlandóság csökken, az azt követő 2-5 esztendőben nem változik az EIU felmérése szerint. A válaszadók úgy vélik, a mostani recesszióból való kilábalás jóval tovább tart majd a korábban megszokottaknál. Az alacsony kockázati étvágy az erősebb szabályozással párosulva gátolni fogja a fellendülési kísérleteket. A válság következtében számos befektetési döntést elhalasztanak, a dolgozók létszámát pedig befagyasztják vagy csökkentik. Óvatosabbak a vezetők a vállalati felvásárlások területén is, de a többség inkább kivár, hogy alkalomadtán akvizícióval gyorsítsa fel cége növekedését.

A cégvezetők egyébként alapvetően támogatják azokat az intézkedéseket, amelyeket a kormányok tettek a válság kezelésére. A válaszadók közel 70 százaléka értett egyet például azzal, hogy a kormány részvények vásárlásával vagy államosítással avatkozik be a bankszektor megmentésére. Abban ugyanakkor már jóval visszafogottabbak, hogy az államosításoknak más ágazatokra is ki kell-e terjedniük. Ugyancsak kisebb a támogatottsága az úgynevezett rossz bankok létrehozásának, amelyek átvennék a pénzintézetektől a „mérgező” eszközöket, s nem örülnek túlságosan a vezetői jövedelmek és bónuszok korlátozásának sem. A többség abban is hisz, hogy a kormányzati válságkezelő akcióknak hosszú távon pozitív hatásuk lesz cégük üzletmenetére, és mindössze 17 százalékuk gondolja ennek ellenkezőjét.