Lépett az MNB, de mi lesz a forinttal? A szemek az EKB-ra és a Fedre szegeződnek

Az elemzői és befektetői várakozásokkal teljes összhangban változatlanul hagyta a Magyar Nemzeti Bank az alapkamatot hazánkban, és míg az MNB-től nem várnak a piacok egyhamar kamatcsökkentést, sőt, egyesek szerint az idén egyáltalán nem is fog erre már sor kerülni, a forint számára a másik két fontos jegybank, az amerikai Fed és az Európai Központi Bank (EKB) kamatpályája már nem tűnik ennyire szilárdnak, ez pedig azt jelenti, jöhetnek még olyan izgalmak az idén monetáris politikai fronton, melyek a forint kamattámasza körül tapasztalt állóvizet is felkavarhatják.

Tovább vághat az EKB, Lagarde-ék kamatpályája nem tartogat izgalmakat

Az Európai Központi Bank kamatpályájának iránya egyértelműnek tűnik az elemzők és a piac számára: a Christine Lagarde vezette testület inflációs célja már elérhető távolságban van azzal, hogy a monetáris unió áremelkedési üteme éves alapon márciusban és áprilisban is 2,2 százalékon állt meg . Ez inflációs oldalról megnyitja az utat a kamatok további csökkentése előtt, és ezt a vonalat erősítik a gyenge GDP-növekedési adatok is, melyek szintén a kamatok további mérséklése mellett szólnak, a megengedőbb monetáris politika ugyanis olcsóbbá teszi a hiteleket, amiket így könnyebben vesznek fel a vállalatok, potenciálisan hozzátéve ezzel a gazdasági növekedés beindításához is. 

Az EKB-t ugyanakkor már eddig sem lehetett késlekedéssel vádolni, az eurózóna jegybankja ugyanis immáron hétszer csökkentette a kamatokat a térségben az elmúlt egy évben: tavaly májusban még 4,5 százalékon állt az irányadó ráta, következő, június 5-i ülésén pedig ismét vághat majd a kamatokon a testület, jelenleg 90 százalék feletti sanszot adnak az újabb 25 bázispontos nyesésnek az opciós befektetők. 

a piacok ugyanis szinte biztosak benne, hogy még egy lépéssel megtoldja majd a sormintát az EKB, így az idei év végén már 1,75 százalékon állhat majd az irányadó ráta, és a jelenlegi várakozások szerint azon a szinten maradhat is majd még egy jó ideig. 

Fontos azonban hozzátenni, hogy az eurózóna jegybankárai már kifejezték aggodalmukat a vámháború potenciális hatásaival kapcsolatban, melyek egyszerre érinthetik negatívan a dezinflációs folyamatokat és a gazdasági növekedési kilátásokat is: annak a vámbékének, mely jelenleg már látszik körvonalazódni a két térség között, így monetáris oldalról is nagy jelentősége lesz.

A Fed és Powell már nincs ennyire könnyű helyzetben

Az amerikai jegybanktól várt kamatpálya kapcsán folyamatosan és villámgyorsan változnak a befektetői várakozások: lehetett már az idén látni 4-5 vágásról szóló kamatpálya-várakozást, és olyat is, amikor már a kettőben sem teljesen biztosak a piacok – utóbbi jelenséget jelenleg lehet megfigyelni a CME opciós piaci aggregátora szerint. 

És ami különösen érdekes, hogy az összes kamatpálya-várakozásnak volt alapja:

• a vámháborús félelmek ugyanis bedurrantották a globális recessziós félelmeket, 
• amikre kamatvágások tömkelegét várta monetáris politikai válaszként a piac, 
• majd a kereskedelmi háború csillapodása csökkentette ezeket a félelmeket, 
• és a dezinflációs pálya alakulására helyezte a figyelem középpontját, mely folyamatba egyébként a vámháború okozta áremelkedések nagy mértékben beleszólhatnak hamarosan,
• ez pedig a kamatvágási várakozások visszafogására késztette a befektetőket.

Az infláció alakulása pedig már jelenleg sem ad erős táptalajt a kamatvágási forgatókönyveknek: a Fed által figyelt PCE-mutató, melynek legfrissebb, áprilisi adatát pénteken ismertetik majd a statisztikusok, ugyan öthavi mélypontra esett márciusban, még ezzel is a várakozások feletti szintet ütött meg, hűtve ezzel a befektetői kedélyeket.

Mit jelent mindez a forint számára?

Az idei év eddig sem volt unalmas a devizapiacon, a forint például 11 százaléknál is többet erősödött az elmúlt öt hónapban a dollárral szemben, 403-ról 356-ra korrigálva a kurzust. Az euróval szemben ugyanakkor nyoma sincs ennek a menetnek, a forint ugyan 3 százalék környéki erősödésen van túl a közös deviza ellenében azzal, hogy 415 környékéről 405-ig süllyedt a kereszt, a dollárral szembeni átütő erő ezen relációban hiányzik. 

Ennek oka a dollár beszakadásában keresendő: a zöldhasú-kereszt ugyanis nem a forint hatalmas ereje, hanem az amerikai deviza végtelen gyengélkedése miatt módosult ekkorát a hazai deviza javára. A DXY dollárindex, mely egy széles körű devizakosárral méri össze a dollár erejét, 8,5 százalékot esett az idén, elsősorban a vámháború okozta bizalmi válság és a potenciális amerikai recesszió rémének feléledése miatt, a folytatás pedig továbbra is kérdéses, mivel a kereskedelmi feszültségek továbbra is jelen vannak, és azt sem látni, milyen helye lesz a dollárnak a nemzetközi devizapiaci rendszerben hosszabb távon – Christine Lagarde EKB-elnök például nyomban meg is ragadná a lehetőséget, 

egy ilyen trendnek pedig hosszabb távon nagy hatása lehet a teljes devizapiacra. A forint árfolyamával kapcsolatban már csak ezért is nehéz pontosabb becslésekbe bocsátkozni, illetve az sem könnyíti meg a dolgot, hogy az idei hullámveréssel több, sokéves devizapiaci analógia is megbomlott. 

A VG-nek korábban nyilatkozó elemzők úgy számoltak, az euró-forint 40-410 között mozoghat majd az idén, míg a dollárral szemben a 350 környékre lehet a pozitív csúcspont – kérdőjelből ugyanakkor rengeteget látni, és a számuk csak nem csökken. A forint számára a hazai kamatkörnyezet magasan maradása alapvetően jó hírt jelentene, és erre a jelenlegi várakozások szerint minden esély adott is. A kérdés, hogy a két nagy nemzetközi jegybank milyen kamatpályát jár majd be - a forint pedig minden bizonnyal nyomban reagál is majd a változásokra.