Brüsszel azt a módszert választotta, ami 2008-ban válságba taszította a világot – kis értékpapírosítási kalauz

Értékpapírosítaná a régió növekedését az Európai Bizottság – derült ki a testület által benyújtott javaslatokból az elmúlt hetekben. Az értékpapírosításról a legtöbbeknek a 2008-as amerikai másodlagos jelzáloghitel-válság jut eszébe (joggal), mely végül egy gazdasági világválságban csúcsosodott ki, de fontos látni, hogy maga a művelet és az értékpapírosítás logikája nem feltétlenül vezet megoldhatatlan problémákhoz, csak akkor, ha a benne érintettek visszaélnek a konstrukció nyújtotta lehetőségekkel. 

Mi is pontosan az az értékpapírosítás?

Az értékpapírosítás egy olyan folyamat, melynek során egy kibocsátó vagy hitelező, például egy bank, értékpapírrá „csomagolja újra” a kihelyezett hiteleinek egy csokrát, majd azokat eladja egy harmadik félnek, jellemzően egy erre specializálódott intézményi nagybefektetőnek vagy egy másik banknak. Az így létrejövő hitelcsokorból származó törlesztőrészletek ezután már az új vevőt, azaz a befektetőt illetik, számára biztosítanak passzív bevételt, majd végül az eredetileg kihelyezett tőke is hozzájuk kerül visszatörlesztésre. 

Az eredeti kibocsátónak, azaz a banknak azért kedvező ez a lépés, mert 

• így nagyon gyorsan visszakapja a kihelyezett tőkéjét vagy legalábbis annak egy részét, 
• egyben áthárítja a hitelekkel járó kockázatokat a befektetőre, 
• továbbá felszabadítja és ismét hitelezhetővé teszi azt a tőkét is, amelyet korábban a bank az immár eladott hitelek kockázatainak fedezésére különített el.

Ez megnövelheti a hitelezést a piacon, ami likviditási többletet eredményezhet, így hozzájárulhat a gazdasági növekedés felpörgetéséhez is. 

Visszatérve magára az értékpapírosításra, a folyamatnak vevők nélkül természetesen nincs sok értelme, viszont nem is valószínű, hogy ettől tartania kell a bizottságnak: az értékpapírosított hitelek ugyanis – már ha kellően át vannak világítva, és nincsenek felhígítva kockázatos és nemfizető hitelekkel, mint 2008-ban Amerikában – kifejezetten jó vételek lehetnek. A befektető ugyanis az értékpapírosított termékek képében egy több adóst és hitelt tartalmazó, diverz terméket vesz, mely csökkenti a termék nemfizetésének kockázatát, és stabil passzív bevételt biztosít számára.

Fontos azonban látni, hogy az értékpapírosított termékekkel szemben Európában egyelőre messze nem tért vissza az a bizalom, amely 2008 előtt illette őket: a kontinens piaca akkor 2,3 ezermilliárd eurót tett ki értékpapírosított termékekből, míg a jelenlegi piac mindössze 1,2 ezermilliárd eurót fed le – szemben 

Miről szól a bizottság friss terve?

Az Európai Bizottság még júniusban adta be tervezetét, melynek célja olcsóbbá és egyszerűbbé tenni a bankok számára a hiteleik értékpapírosítását, továbbá könnyebbé tenné a befektetők és a biztosítók számára is a folyamathoz való hozzáférést. 

– mondta még júniusban a tervezet kapcsán Maria Luís Albuquerque, az Európai Bizottság pénzügyi stabilitásért, pénzügyi szolgáltatásokért és tőkepiaci unióért felelős biztosa.

A tervezet körül egyelőre rengeteg a kérdőjel, valamint az esetleges életbe lépését minden bizonnyal éles vita és rengeteg apró módosítás előzi meg, a szakértők mégis úgy számolnak, a tervezet elfogadása több ezermilliárd eurónyi befektetést tenne lehetővé az unióban. Erre pedig nagy szükség lenne a jelenlegi környezetben, melyet növekvő katonai kiadások, kereskedelmi feszültségek és hatalmas költségvetési hiányok jellemeznek.

Addig viszont nagyon hosszú még az út: Aurore Lalucq, az Európai Parlament gazdasági és monetáris ügyek bizottságának elnöke például már jelezte, hogy ellenzi a tervezetet, a Better Finance nevű érdekvédelmi szervezet szerint pedig az egyenesen kockára teszi a teljes régió pénzügyi stabilitását. Bőven lesz miről tárgyalniuk a törvényhozóknak.