Ellentétes irányú erők a kötvénypiacon
Az amerikai gazdaság lassul, de egyelőre nem tört meg. Az augusztus eleji BLS-jelentés felülvizsgálta az elmúlt hónapok munkaerőpiaci adatait, és kiderült, hogy a vártnál sokkal kevesebb új munkahely jött létre. A rövid kötvényhozamok 30 bázispontot szakadtak, előrevetítve egy kamatvágási ciklus kezdetét.
Gyengül a munkaerőpiac
Több jele is van a gyengülő munkaerőpiacnak:
- a nyitott állások aránya 4,5 százalék alá esett, ami historikusan emelkedő munkanélküliséget jelent (nem beszélve arról, hogy Trump migrációs politikája miatt alacsonyabb a munkaerő-kínálat, ezért az eddigi munkanélküliségi ráta elmaszkírozhatta a mögöttes folyamatokat),
- 2021 óta először fordult elő, hogy több a munkanélküli, mint a betöltetlen állás,
- nőtt az átlagos elhelyezkedési idő, az új álláskeresők hosszabb ideig maradnak munkanélküliek.
Mivel a munkaerőpiaci adatok a leginkább „késéssel reagáló” indikátorok, így érthető néhány megelőző kamatvágás az amerikai jegybank részéről, melynek egyik fő mandátuma a teljes foglalkoztatás.
Itt jön képbe a másik jegybanki kötelezettség, az infláció féken tartása. Habár a legtöbb elemző és a Fed is egyetért abban, hogy a vámok okozta infláció átmeneti (ezt a szót sokat hallottuk 2021–2022-ben…), folyamatos a félelem a másodlagos hatások és az esetleges újra gyorsuló infláció miatt.
Tartósan fenn ragadhatnak a hosszú hozamok
Távolabbról nézve nem árt magunkat emlékeztetni az elmúlt évek strukturális változásaira: a fejlett világ országaiban az idősödő korfa okozta általános munkaerőhiány és magas egészségügyi költségek, a deglobalizáció miatt részben hazahozott, kevésbé hatékony és drágább ellátási láncok, a magasabb honvédelmi beruházások és az ezekből fakadó növekvő államadósság mind arra utalnak, hogy strukturálisan magasabb inflációs környezet lesz jellemző a következő években.
A fentiek miatt a hosszú, 30 éves amerikai államkötvény hozama nem tudott érdemben csökkenni, sőt a hasonló német és japán kötvények hozamai új csúcsukra emelkedtek. A piacok éppen egy olyan átmeneti időszakot élnek, melyben a rövid távú ciklikus ingadozások helyét hosszú távú, állami költekezés által hajtott inflációs környezet veszi át. Így a jegybankok vágási törekvései ellenére a hosszú hozamok tartósan fent ragadhatnak.
