Újabb pofon Brüsszeltől, még egy árulás a németektől, és vége az iparunknak – megszólalt a belga riasztócsengő
Elképesztő rizikókba készül belekényszeríteni Európát és gazdasági értelemben kiemelten Belgiumot Ursula von der Leyen Európai Bizottsága a jórészt a brüsszeli Euroclearnél elhelyezett orosz vagyon küszöbönálló elkobzásával. A jól nevelt belga sajtó nem megy neki a bizottságnak, egyszerűen csak beszámol a fejleményekről: a belga kormány nem szűnő ellenkezéséről vagy arról, hogy a Kreml pénteken bejelentette, bepereli a Eurocleart. Hogy mi forr a mélyben, csak olyan utalásokból lehet kiolvasni, mint a De Standaard cikke a nyomorúságos helyzetbe jutott belga vegyiparról.
Miközben az orosz vagyon elkobzása a belga pénzügyi szektor és költségvetés számára jelent óriási hitelességi és jogi kockázatot, a vegyipar – újabban elbocsátási hírektől hangos – hatalmas foglalkoztató. Amely „valaha volt legnagyobb válságát éli” – írja a belga lap.
Az Antwerpen–Brugge kikötői térség egész Európa egyik legfontosabb vegyipari klasztere, amelyet a BASF ural – a német ipar egyik koronagyémántja, amelyet megrepesztettek a háború következtében felszökött energiaárak. Nagy segítség lenne számára a békekötés, netán az európai energiakereskedelem helyreállása – minden, amit Von der Leyenék terve az orosz vagyon Ukrajnába juttatásáról megtorpedózna.
A belga vegyiparról még tudnunk kell, hogy
- az EU-alapító ország teljes feldolgozóipari GDP-jének közel egynegyedét,
- a belga export egyharmadát adja,
- kulcsszerepet játszva abban, hogy a Magyarországnál alig népesebb Belgium a világ ötödik legnagyobb vegy- és gyógyszeripari exportőre.
- A szektor a Standaard szerint körülbelül 45 ezer embert alkalmaz, de mivel ezt „teljes munkaidős ekvivalensben” számolták, valós lehet az a máshol látott adat, hogy százezer körüli keresőről van szó.
Orosz vagyon vs. belga vegyipar – hol az érintkezési pont?
A lap a Graydon Creditsafe nevű patinás üzleti információs multitól rendelt meg egy stressztesztet a belga vegyiparról, és ennek alapján jutott arra, hogy az antwerpeni vegyipar pénzügyi ellenálló képessége túl gyenge ahhoz, hogy elbírjon egy újabb gazdasági sokkot.
Az antwerpeni kikötő petrolkémiai ipara a flamand jólét egyik pillére, de most története legsúlyosabb válságával néz szembe. Már nem tud versenyezni az alaptermékekkel, amelyek Kínából és a Közel-Keletről érkeznek, ahol az energia és az alapanyagok olcsóbbak.
Itt már témánál vagyunk. A helyi hanyatlás okait fejtegetve még a továbbiakat olvashatjuk a cikkben: a magas energiaárak, a szén-dioxid-költségek és a szabályozás. Valamint hogy nem is „csak” a kínaiakhoz és a közel-keletiekhez képest kerültek versenyhátrányba, hanem az amerikaiak is lekörözték őket.
Mi kapcsolja mindezt az orosz vagyon ügyéhez? Kimondva semmi, továbbgondolva minden, legfőképp a problémák gyökerei és főszereplői. Az európai energiaárak elszaladása, amely mélyütést vitt be az európai vegyiparnak, a háborúhoz köthető, amelyet Von der Leyen terve az orosz vagyon elkobzásáról meghosszabbít, sőt bebetonoz. Az Európai Bizottság most a hadiipar felturbózását ígéri az uniós gazdaság motorjának, amint korábban a zöldátalakulást – az energiaköltség megugrása az új, a szén-dioxid- és egyéb szabályozási költségek felfutása az előző stratégiához kötődik.
Mindkét stratégiát és az orosz vagyon Ukrajnába juttatását is morális érvek szívmelegítő tömegével támogatta Brüsszel és európai bástyái, köztük az első helyek egyikén Berlin.
„Brüsszeli diktatúra született” – sommázta minden korábbinál keményebb szavakkal az X-en Orbán Viktor kormányfő. A németek szerepe a belga vegyipar esetében külön is megér egy misét – így gondolták a belga lapnál is.
A nehézsúlyú belga ágazat vállalatait lassan egy füttyentés is bedönti
A felmérés természetesen nemcsak a német BASF belgiumi operációit nézte meg, hanem a 800 belga vegyipari vállalat összességét, amelyek közül 41 nagy energiaintenzív cégre vonatkoznak az Európai Unió Kibocsátáskereskedelmi Rendszerének (ETS) szabályai (tehát a felsorolt hátrányok őket halmozottan érintik).
A felmérés azt találta, hogy a foglalkoztatás a belga vegyiparban évtizedes felfutás után 2023-ban, az energiaválság évében kezdett el csökkenni. A bevételek tavaly – ez még nem is a kereskedelmi háborúk éve – 78,9 milliárd euróra csökkentek a 2023-as 82,2 milliárdról, pedig már az is rossz év volt, az inflációt is figyelembe véve a hanyatlás elérte a 6 százalékot. Közben a vállalatok negyedének negatívba csúszott a pénzforgalma, hatoduknak még a tőkéje is.
Folynak az elbocsátások. A vállalatoknak tipikusan semmilyen tartalékuk nincs, hogy kivédjenek bármely újonnan érkező kihívást. Ötből csak négy vállalat tekinthető egészségesnek ebből a szempontból, de ha megszorulnának, őket nem segítenék ki se bankok, se befektetők. Az állami támogatás egy olyan okból nem lehetséges, amely már a BASF által felkorbácsolt vizekre vezet bennünket.
A morális színtéren nyerésre állunk – mondja az EU; a gazdasági színtéren vesztésre – fifikázta ki a német vállalat
Elképesztő, hogy a nehézségek ellenére a szektor 11,4 milliárd eurós adózás előtti nyereséget hozott össze tavaly, ez azonban csak elfedi a problémahegyet. Befektetők kesztyűvel sem nyúlnának egy belgiumi vegyipari céghez. Közben a BASF belgiumi műveleteiből 8,3 milliárdot folyattak át a német anyavállalathoz 2022 és 2024 között, így a belga leányvállalat tőkéje a 2021-es 9,1 milliárdról mindössze 1,1 milliárd euróra apadt.
Micsoda véletlen: közben a BASF szinte ugyanennyit, 8,7 milliárd eurót ruházott be másutt.
Hol, Németországban? Nem. A kínai Csancsiangban, egy teljesen új termelőhelyen, amely az antwerpeni BASF-fal fog versenyezni, annyi különbséggel, hogy itt már megújuló energiával dolgoznak.
A németek árulása? A BASF csak az teszi, amit az üzleti logika diktál – habár Brüsszelben a Kína-ellenes retorika is erősödik –, miután a politikusok sok mindent lenyomtak a német és az európai vállalatok torkán politikai-ideológiai szlogenekkel és olyan médiatámogatással, amelynek az üzleti szféra nem volt képes ellenállni. Többek közt az energia megdrágulását, amit az Oroszországgal való szembenállás bebetonoz.
A „morális harctéren” most Ukrajna megvédése következik az orosz vagyon elkobzása útján, ami gyakorlatilag megakadályozza az európai vállalati szférában sokak által áhított békekötést, ha más akadályok elhárulnának is. A belga lap idáig nem jut el, azt azonban megállapítja: a belga vegyipar közben padlóra került.
