Nagy árat fizet a világ

A svájci frankot már nem csupán az eurózóna adósságválsága erősíti, hanem az Egyesült Államok gazdaságának kilábalásába vetett bizalom csökkenése is. A befektetőknek minden okuk megvan az aggodalomra: a múlt héten erőteljesen, 1,9 százalékról 0,4-re lefelé módosították az USA első negyedéves GDP-jét, a második negyedben pedig 1,3 százalékos a bővülés a várt 1,8-del szemben. E héten pedig a feldolgozóipari beszerzésimenedzser-index zuhanása okozott pánikot: az ISM index április óta 9,5 pontot esett, erre a 2008 szeptember–novemberi időszak, vagyis a Lehman Brothers összeomlása óta nem volt példa. Az adósságplafont ugyan megemelik az USA-ban, elkerülve az államcsődöt, azonban továbbra is felettük lebeg a leminősítés réme. Abban sem hisz a piac, hogy az euróválság megáll: a spanyol és olasz államadósság törlesztésének leállása esetére köthető biztosítási felár rekordmagasságba emelkedett kedden, és az itáliai 10 éves kötvényhozamok 23 bázisponttal, 6,24 százalékra ugrottak. Ezen a szinten már kérdéses az államadósság refinanszírozása, további hozamnövekedés esetén pedig el is lehetetlenülhet, ahogyan Írországban és Portugáliában is megtörtént.

A svájci frank szárnyalása miatt Magyarország is a figyelem középpontjába kerülhet az alpesi fizetőeszközben denominált hitelállomány miatt. „A magyar bankrendszerre rendszerkockázatot jelent, ha hoszszabb ideig fennmarad a 240 forintos frankárfolyam, illetve ha folytatódik az erősödés” – mondta Keszeg Ádám, a Raiffeisen Bank közgazdásza a Világgazdaságnak.

Az euró frankkal szembeni új mélypontja 1,09-os szinten állt be, vagyis csupán 9 százalékra van az alpesi deviza a paritástól. A svájci frank Suppan Gergely, a TakarékBank vezető elemzője szerint „évtizedekig erős maradhat”, mert az ország folyó fizetési mérlege 15 százalékos többletet mutat a GDP-hez viszonyítva, valamint a „fél világ” frankban adósodott el. Amíg a törlesztés tart, az folyamatos keresletet gerjeszt az alpesi fizetőeszköz iránt – tette hozzá.

„Fel kell készülni arra, hogy akár rövidesen elérheti a paritást a svájci frank az euróval szemben, vagyis egy euróért egy frankot kell majd adni. A Svájci Nemzeti Bank (SNB) sem tud mit tenni a frank erősödése ellen, mert 10-20 évig is eltarthat, amíg például az osztrákok, lengyelek vagy éppen mi visszafizetjük a frankhiteleket” – hangsúlyozta Suppan. Véleménye szerint az euró/forint árfolyam 270 körül alakulhat, és nem fog elszállni, mint ahogyan 2009 elején, a válság kitörésekor történt, még akkor sem, ha felerősödnek a globális kockázatok. Emlékezetes: két évvel ezelőtt az eurót 300 forint felett is jegyezték, azonban Suppan szerint most teljesen más hazánk megítélése, mint akkor volt. „Akkor 15 milliárd eurón alakult Magyarország devizatartaléka, most meghaladja a 36 milliárdot. A folyó fizetési mérlegünk most többletet mutat, a válság kitörésekor pedig hiányt jelzett. A külső egyensúlyi pozíciónk sokat javult” – összegezte a helyzetet az elemző.

A frank szárnyalása fokozatosan ronthatja a megítélésünket, de tekintettel arra, hogy a fogyasztás gyors kilábalására nem lehet számítani, a külkereskedelmi többlet meghaladhatja a várakozásokat, amely stabilitást nyújt a forintnak az euróval szemben – mondta lapunknak Suppan Gergely. Úgy látja, az euróövezeti gazdaságok lassulása negatívan érinti Magyarországot is, de a kapacitásbővítések némiképp ellensúlyozzák ezt.

„Az elmúlt fél évben különösen jelentősen emelkedett a külföldiek kezében lévő állampapírok állománya, amely jelenleg 3721 milliárd forinton áll. Kockázatos, ha a piacokon a rizikós eszközöket eladják, amely a forintot is gyengítheti” – húzta alá.

„Az elmúlt fél évben különösen jelentősen emelkedett a külföldiek kezében lévő állampapírok állománya, amely jelenleg 3721 milliárd forinton áll. Kockázatos, ha a piacokon a rizikós eszközöket eladják, amely a forintot is gyengítheti” – húzta alá. A magyarországi bankok képesek kezelni az extrém árfolyamot is Nemcsak a devizahitelesek, hanem a bankrendszer és az államháztartás számára is rejteget kockázatokat a svájci frank folytatódó erősödése. Ezek egyike az, hogy a részletek emelkedése a belső kereslet csökkenésének irányába hat, amely a szintén kedvezőtlenül alakuló külső tényezőkkel együtt veszélyeztetheti a növekedési célkitűzéseket is. Egyes elemzők már a hiánycélok betartásával kapcsolatos kockázatokat is pedzegetik a frankerősödés kapcsán, ugyanakkor ezek a felvetések már önmagukban veszélyesek lehetnek ezekben az adósságválságokkal terhes hónapokban.

„A lakosság egyes csoportjai az idén több csatornán keresztül is többletjövedelemhez jutnak, ám ha a svájci frank erősödése tartósnak bizonyul, az visszavetheti valamelyest a fogyasztást” – közölték lapunk kérdésére a Magyar Nemzeti Bank sajtóosztályán. Hozzátették azonban, egyelőre túl kevés idő áll rendelkezésre ahhoz, hogy meg lehessen ítélni ennek a hatásnak a nagyságát.

A sajtóosztály emlékeztetett a Simor András jegybankelnök múlt keddi sajtótájékoztatóján elmondottakra is: az MNB idén áprilisban végezte el azt a stressztesztet, amelynek keretében egy sokkal erősebb svájci frank (2011 végére 245-ös árfolyam, 2012 végére pedig 257-es árfolyam) hatását vizsgálta. Ez azt mutatta, hogy a magyar bankrendszer ilyen árfolyamok mellett is képes lenne a keletkező veszteségek kezelésére, ehhez megfelelő tőkeereje és likviditási helyzete. A következő stressztesztet az októberi pénzügyi stabilitási jelentés tartalmazza, míg a költségvetési és makropályára vonatkozó jegybanki előrejelzés a szeptemberi inflációs jelentésben szerepel majd. Vita az árfolyamrögzítésről Meglehetősen rossz időpontot választott a korábban nemigen tapasztalt napon belüli erősödésre a frank a hét elején a magyar adósok szemszögéből. A hirtelen emelkedés további 5-10 ezer forintot vesz ki a hónapban a frankadósok zsebéből azután, hogy egyes hitelek törlesztőrészlete az évekkel korábbi, eredeti összeghez képest ma már akár 80-90 százalékkal is magasabb lehet.

Három év alatt a kétmillió forintot is elérheti az úgynevezett gyűjtőszámlahitel egyenlege a kormányzati „mentőcsomagot” igénybe vevő devizahitelesek esetében a jelenlegi frankárfolyam mellett. Legalábbis ez derül ki a lapunknak a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) által éppen a hét elején elindított, úgynevezett árfolyamrögzítő kalkulátorral végzett számításaiból. Így mindenképpen számolni kell azzal, hogy az átmeneti, három évre szóló könnyebbség árát később – szó szerint – kamatostul ki kell fizetni.

A kormány által kidolgozott „mentőcsomag” lényege a frankárfolyam 36 hónapon keresztüli 180 forinton történő rögzítése. Ezt a nehézségekkel küzdő, de 90 napos késedelembe még nem esett adósok vehetik igénybe szeptember 1-jétől.

A már említett közel kétmilliós gyűjtőszámlahitel az átlagosnak nevezhető, 10 millió forint körüli hitelösszeg, a kedvezőnek számító 7 százalékos THM és ötéves futamidő mellett jött ki. Ez utóbbin nagyban múlik a 180 forinton történő, mesterséges árfolyamrögzítésből származó gyűjtőszámlahitel összege: öt- helyett húszéves futamidő esetén – minden más feltétel változatlanul maradása mellett – a külön forinthitel összege csak 750 ezer forint körül jár. Ezek a számok a jelenlegihez közeli, 240-es forint-frank árfolyamot tükrözik. Amennyiben 210-es árfolyammal számolunk, a gyűjtőszámlán még ötéves futamidő mellett is alig egymillió forint halmozódik fel, húszéves futamidővel ez az összeg a négyszázezer forintot sem éri el.

Érdemes összevetni a jelenlegi és a rögzítés „kifutása”, vagyis a 2014 utáni törlesztőrészleteket is. Egy kissé horrorisztikus, de nem zárható ki, hogy 270-es frankárfolyam mellett a későbbi törlesztés a jelenleginek bő másfélszerese is lehet ötéves futamidő mellett, igaz, egy 25 éves futamidő már jócskán csökkenti a kilengéseket. Optimista, 200-210 forint körüli frankárfolyam mellett ötéves futamidőnél tizedével, 25 évesnél pedig csupán 4 százalékkal nő a teher a rögzítés kifutása után.

Ennél is kisebb tehernövekedést vetít előre a miniszterelnök szóvivőjének tegnapi megszólalása. Szijjártó Péter szerint ugyanis „a szabályozás értelmében az árfolyamgát időszaka után a törlesztőrészlet legfeljebb 15 százalékkal lehet magasabb, mint az árfolyamgát időszakában”. Vagyis a 15 százalékos emelkedés a mesterségesen „nyomott” összegre rakódhat rá. A PSZÁF-kalkulátor tanúsága szerint azonban ez a rés a hitelek többségénél még arra sem elég, hogy a részletek a jelenlegi valós szintet elérjék. Nem világos az sem, hogy ez a 15 százalékos limit honnan származik, a szabályozásban ugyanis ennek nincs nyoma.

Ha egy ilyen korlátozás kerül be a készülőben lévő rendeletbe, nem kérdés, hogy megéri igénybe venni a „mentőcsomagot”, ahogy arra tegnap a miniszterelnök szóvivője buzdított. Komoly kérdés azonban, valójában mikor fizetik vissza az adósok a tartozásukat, az említett 15 százalékos korlát ugyanis újabb évekkel, évtizedekkel tolná ki a futamidőt.

Mindeközben nem mellékes, hogy a kölcsön felvételekor megállapított havi törlesztéshez képest sokan már ma is 80 százalék körüli vagy a fölötti tehernövekedésnél járnak. Az pedig immár általános igazság, hogy a frankalapú hitel korábbi előnye mára teljesen elenyészett a forinthitelekéhez képest. A korábbi évekre viszszanyúló adatok szerint ugyanis az utóbbiaknál minimális tehernövekedés következett be a havi részletek terén, de még az eurónál is tűrhetőnek tűnik a törlesztőrészlet emelkedése. A korábban emlegetett átlagos hitelnél azonban a frankalapú kölcsön havi részlete a korábbi 60-70 ezerről már 120 ezer forint környékére vagy akár a fölé nőtt. -->