A globális világot meghatározó legfontosabb megatrendek közül írásunk első részében a technológiai fejlődést, a digitalizációt és a geopolitikai átalakulást tekintettük át. A második részben a következő három megatrendről lesz szó:
A témakört pontosabb lenne úgy meghatározni, hogy a környezetrombolás és környezet-túlterhelés visszafogása, valamint a természeti környezettel egyensúlyban működő, környezetileg fenntartható emberi civilizáció kialakítása. Azonban akár a tágabb környezetrombolás, akár a szűkebb klímaváltozás problémakört nézzük, a kísérőjelenségek és kihívások kezelését célzó lépések több ponton is erősen hatnak az életünkre. A szűkebb és a tágabb jelenség hatásmechanizmusaiban sok közös elem van.
Egyrészt a klímaváltozás már most szabad szemmel láthatóan megváltoztatja az időjárásunkat, az évszakok más jellemzőkkel bírnak, mint amit húsz-harminc évvel ezelőtt megszokottnak tartottunk. Másrészt az új klíma- és környezeti feltételek mellett való élethez való alkalmazkodásnak nagyon komoly költségei vannak társadalmi szinten, ami akár jóléti áldozatokkal is járhat.
A társadalmi költségek az olyan közvetlen alkalmazkodást jelentő megoldásokkal kezdődnek, mint amikor Magyarországon nyáron az épületek és a lakások hűtésére sokkal több energiát fordítunk, mint a korábbi évtizedekben. De emellett zajlik egy a tüneti kezelésen túlmutató, mélyebb, rendszerszintű alkalmazkodás is, amelynek célja a klímaváltozással kapcsolatban az alacsonyabb szén-dioxid-kibocsátással járó, fenntartható gazdasági működésre való átállás. Itt a költségek jórészt abból származnak, hogy a jelenlegi jól bejáratott szénhidrogén-alapú közlekedési, energiatermelési rendszereket új, fenntarthatóbb rendszerekre kellene lecserélni, melyek bizonyos esetekben, jellemzően a rendszerek indulásakor, még drágábbak is a szénhidrogén-alapú rendszereknél, valamint az új infrastruktúra kiépítésének költségei is magasak.
Harmadik kiemelhető elemként az is a klímaképlet része, hogy a szénhidrogén-alapú rendszerek negatív externális költségeik el nem számolása miatt tűnnek olcsóbbnak, mint amilyenek valójában. A biztosan nem teljes felsorolás végén érdemes megemlíteni, hogy a hosszú távon jólétet hozó fenntarthatósági kiadások a politikai napirenden sok más rövid távú és közvetlenebb jóléti hatásokkal bíró üggyel is kénytelenek versenyezni.
A demográfiai megatrendek közül ebben az írásban csak a globális szempontból legmeghatározóbbnak ítélt túlnépesedési és migrációs megatrendekkel foglalkozunk, noha Európában két másik demográfiai trend, a születésszám csökkenése és az elöregedés régióspecifikusan nagyobb kihívást jelent, míg az urbanizációs trend hatásai talán valamivel közvetettebbek.
A túlnépesedés esetében egy olyan megatrendről beszélünk, amely már nagyon régóta velünk van.
Ezt az állítást remekül alátámasztja a vonatkozó Wikipédia-cikk első bekezdése:
„Az emberi túlnépesedés azt jelenti, hogy a populáció túlságosan nagy ahhoz, hogy környezete vagy erőforrásai hosszú távon fenntartsák. A populációk túlnépesedése alapvetően ökológiai (etológiai) folyamat, amelynek pozitív és negatív hatásai egyaránt lehetnek: adott területen az erőforrások túlhasználata a populáció összeomlásához vezethet, ugyanakkor a (kényszerű) elvándorlás révén hozzájárulhat a faj elterjedési területének növekedéséhez. Így például a Homo sapiens is azért tudott elterjedni az egész Földön, mert permanens túlnépesedés következtében egymást követték a kirajzások.”
A definíció azért is hasznos, mert a túlnépesedés és a migráció összekapcsolását a fenti idézet után már nem kell tovább indokolni. Azonban írásunk migrációs kontextusa csak a következő megatrend rövid áttekintése után válik teljessé.
A túlnépesedés globális jelentősége abban áll, hogy sok további globális problémához jelentősen hozzájárul, szerepet játszik a szegénységben, amennyiben bizonyos országokban olyan gyors volt, vagy még most is olyan gyors a népesség növekedése (leginkább Afrikában), hogy azzal az adott ország gazdaságának fejlődése nem tud lépést tartani. Könnyen belátható, hogy a klímaváltozás sem lenne olyan gyors, ha csak kettő- vagy négymilliárd ember élne a Földön. Nem utolsósorban a túlnépesedés és a szűkössé váló erőforrások gyakran konfliktusokhoz, akár fegyveres konfliktusokhoz, polgárháborúkhoz és háborúkhoz is vezetnek, és komplex kapcsolatban állnak a geopolitikai átalakulás trendjeivel.
A téma szupertrendként történő kiemelését talán azzal a legkönnyebb indokolni, hogy az ENSZ 17 fenntartható fejlődési célja közül a társadalmi egyenlőtlenségek és a szegénység csökkentéséhez négy, illetve az ezzel könnyen rokonítható inkluzív társadalom megteremtéséhez pedig öt cél kapcsolódik, miközben ilyen célokat nem kellene kijelölni, ha nem hatnának ezekre a világban ezzel kapcsolatos problémákat gerjesztő folyamatok.
Az egyenlőtlenségeknek két fő dimenzióját emeljük csak ki cikkünkben: egyrészt vannak a társadalmak között húzódó egyenlőtlenségek, másrészt vannak a társadalmakon belül megfigyelhető egyenlőtlenségek.
A két kiemelt egyenlőtlenségi dimenzió jellemzője, hogy komoly feszültségek és akár instabilitás forrásai is lehetnek. Itt elég arra gondolni, hogy a globális egyenlőtlenségek a migráció másik fő mozgatórugóját jelentik, mégpedig úgy, hogy a társadalmak közötti anyagi egyenlőtlenségek határozzák meg a vándorlás irányát, értelemszerűen úgy, hogy az jellemzően a szegényebb régiók társadalmaiból a gazdagabb régiók társadalmai felé irányul.
A társadalmon belüli szélsőséges jövedelmi polarizáció pedig nyilvánvalóan csökkenti a társadalom kohézióját, és azzal a veszéllyel fenyeget, hogy a szegényebb rétegek elkeseredésükben és tehetetlenségükben erőszakos eszközökkel próbálnak változtatni helyzetükön. De kivándorlást okozhat az is, hogy a gazdagabb rétegek az elnyomás fokozásával tartják féken az egyenlőtlenségek miatt lázongó szegényebb rétegeket. Az elnyomás ölthet klasszikus fizikai, erőszakos jelleget, azonban egyre inkább terjed az információs, egészen pontosan a dezinformációs jellegű elnyomás.
Zárszóként hangsúlyoznánk, cikkünk arra is példát szolgáltat, hogy a megatrendeket miként lehet átfogó, de egyedi „jövőtérképekben” újrakombinálni, miközben ezeket az egyedi jövőtérképeket célszerű a szupertrendek meghatározásával kezdeni, hiszen például 64 megatrendben nehezebb tájékozódni.
Megemlíthető, hogy az MNB-kiadvány bevezetője csak három szupertrendet (a klímaváltozás, a technológiai forradalom és a geopolitikai átalakulás) emel ki, ugyanakkor a kiadványban szereplő 8 megatrend csoport szintén értelmezhető szupertrendként. Noha ebben az írásban nem került külön kiemelésre, de ha szélesíteni kellene szupertrend-felsorolásunkat, akkor első helyen az MNB-kiadvány bővebb csoportosításából a Tudás és tehetség felértékelődése szupertrendet választanánk és másodikként az Új ipari forradalmat.
Végül érdemes hangsúlyozni, hogy a megatrendek által alakított jövő feltérképezése lehetőséget ad mind a tudatos felkészülésre, mind a jövő befolyásolására. Természetesen Magyarország leginkább a saját jövőjét tudja befolyásolni, a globális jövőbefolyásolási lehetőségeink jóval szerényebbek, miként magukra a szupertrendekre is kevés hatást tudunk gyakorolni. A felkészülés és a jövő befolyásolása akkor lesz igazán eredményes, ha reális elemzésen alapuló és megfelelő módszertanok mentén felépített stratégiák szerint cselekszünk.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.