Veszteségkerülés (loss aversion, veszteségkerülési torzítás)

A veszteségkerülés olyan viselkedési pénzügyi jelenség, amely szerint az emberek erősebben reagálnak a veszteségre, mint az azonos mértékű nyereségre. Daniel Kahneman és Amos Tversky kísérletei kimutatták, hogy a veszteség pszichológiai fájdalma nagyjából kétszer akkora, mint az ugyanekkora nyereségből származó öröm, ezért a befektetők hajlamosak túlzottan kockázatkerülő döntéseket hozni. A jelenség nem racionális piaci elemzésen, hanem érzelmi hatáson alapul: a befektető inkább elkerüli a potenciális veszteséget, mint hogy megpróbálja maximalizálni a várható nyereséget. A veszteségkerülés gyakorlati megjelenése több formában is tetten érhető. Gyakori, hogy a befektető idő előtt lezár egy nyereséges pozíciót, mert „nem akarja elveszíteni, ami már megvan”, miközben veszteséges pozíciókat tovább tart abban a hitben, hogy „majd visszajön az árfolyam”, csak azért, hogy ne kelljen realizálnia a veszteséget. Hasonló torzítást eredményez, amikor hosszú távú befektetési cél ellenére valaki alacsony hozamú, de biztonságos eszközökben tartja a pénzét, mert jobban fél a veszteségtől, mint amennyire értékeli a magasabb hozam lehetőségét. 

A veszteségkerülés nemcsak egyéni, hanem piaci szinten is hat: magyarázza az irracionális eladásokat pánikszerű árfolyameséskor, és azt is, hogy a befektetők gyakran túlkompenzálják a kockázatot. A jelenség tudatosítása kulcsfontosságú a befektetői önismeretben, mert csak akkor hozható racionális döntés, ha a befektető felismeri: nem a veszteség ténye, hanem annak érzelmi hatása irányítja a döntést.