Geopolitika: új világrend van kialakulóban, felbomlanak a régi szövetségek, rogyadozik az EU, átalakulhat a NATO
Óvatos az EU-hoz igen közel álló EUObserver: csak a véleményrovatban járul hozzá a kanadai miniszterelnök, Mark Carney davosi beszédének elemzéséhez. Ebben a kanadai politikus nyíltan kimondja azt, amiről a nemzetközi közvélemény évek óta suttog-beszél: hogy vége az eddig ismert világnak és korszakváltás (Zeitenwende – mondják a precíz németek) kezdődik.
Ez az eddigi nyugati politikai képződmények (NATO, EU) megszűnését vagy gyökeres átalakulását jelentheti. Washington esetleges szembefordulása Brüsszellel, esetleges kilépése a NATO-ból – már csak önmagában a gondolat felvetődése – gyökeresen új katonai-biztonságpolitikai világrendet vetít előre.
Új szövetségeket hoz a korszakváltás
Új erőközpontok, új súrlódási területek-felületek alakulnak ki, mint amilyen a Csendes- és Indiai-óceán térsége, az indopacifikus régió. Az új erőközpontok új katonai szövetségek létrehozását serkentik.
- Ilyen lehet az indopacifikus régióban az USA, Ausztrália, Új-Zéland, Japán és Dél-Korea szövetsége.
- Vagy az India részvételével Japán, Ausztrália és az USA közreműködésével most kovácsolódó – a tengeri közlekedés, áruszállítás szabadságát hangsúlyozó – FONOP egyetértésen, közös Kína-ellenes tengeri hadgyakorlatok szervezésén alapuló Quad (Quadrilateral Security Dialogue – Négyoldalú Biztonsági Párbeszéd).
Itt az amerikai–kínai ellentét, India jelenléte dominál. Északon a sarkvidék ellenőrzése, az ehhez fűződő gazdasági érdekek, a kínai árucikkek eljuttatása Európába az Oroszország északi partjai mentén nyíló Északi átjárónak nevezett tengeri útvonalon.
Észak felől könnyebb
Észak problémáihoz tartozik a régió katonai ellenőrzése. Az Egyesült Államok alapvetően azért ragaszkodik a Grönland feletti ellenőrzéshez, hogy az orosz–amerikai katonai szembenállás következményeit kezelni tudja. Az érvényes amerikai katonai elképzelések szerint ugyanis
az USA-t esetleg megtámadó orosz interkontinentális ballisztikus rakéták a legrövidebb úton éppen a sarkvidék felett repülve érhetik el az amerikai szárazföldön lévő célpontjaikat.
Jelenleg sem az USA-nak, sem Oroszországnak nincs elegendő mennyiségű, olyan orbitális röppályákat megrepülő, nagyon költséges ballisztikus rakétája, amely a Földet megkerülve délről, a Karibi térség felől támadhatná az USA-t illetve Közép-Ázsia felől Oroszországot. Bár a Szarmat RSz–28-as (Szatan–2) típusjelzésű oroszországi rakéta 200 tonnás indulósúlyával, tíztonnás (több, önállóan célra vezérelhető robbanófejjel – MIRV) erre talán alkalmas lehet, de ennek rendszeresítését csak most kezdték el.
El nem kötelezettség új formában, a globális Dél felemelkedése
Carney értelmezésében visszatérhet a múlt század ötvenes-hatvanas éveinek nagy találmánya, az „el nem kötelezettek” (NAM – Non-Aligned Movement) mozgalma. Ezt 1961-ben, az 1955-ös bandungi konferencia anyagaira támaszkodva öt nagy hatású vezető hozta létre:
- Josip Broz Tito (Jugoszlávia),
- Dzsavaharlal Nehru (India),
- Gamal Abdel Nasszer (Egyiptom),
- Kwame Nkrumah (Ghána) és
- Szukarno (Indonézia).
Az első NAM-csúcsértekezletet 1961-ben Belgrádban, az akkori jugoszláv fővárosban rendezték meg. A NAM tulajdonképpen válasz volt a hidegháború kihívásaira. Meg talán az ENSZ Biztonsági Tanácsa (BT) állandó tagjai közé be nem kerültek – de magukat globális fontosságú államoknak-vezetőknek tekintő politikusok – bosszúja a tanácsba bekerült állandó tagok, a második világháború győztes hatalmaival szemben.
Az állandó tagok (a P5-ös páholy tagjai az ENSZ Biztonsági Tanácsában, amely államok képviselőinek vétójog adatott): Franciaország, Nagy-Britannia, Oroszország, Kína és az Egyesült Államok.
Látható az európaiak túlsúlya a BT állandó tagjai sorában, amely mindig is szúrta a nem állandó tagok, kiváltképpen India szemét.
A lakosságszám szerinti eltolódás is az el nem kötelezettek mozgalma újjáéledését segítette.
- Ugyanis mára India lett a világ legnépesebb országa. Indonézia lakossága (a világ negyedik legnépesebb állama, közel 300 milliós lakosságszámmal), de a többi háromé is (a szétesett Jugoszlávia kivételével). Itt Egyiptomról és a másik kivételről, Ghánáról beszélünk.
- Egyiptom 120 milliós lakosságával, az arab világban betöltött meghatározó szerepével befér a harmadik világ vezetői közé.
- Ghána, amelyet annak idején a nagy hatalmú, nagy szájú, sajátos afrikai nacionalista szocializmust (nem tévesztendő össze a nemzetiszocializmussal, a nácizmussal) bevezető „Osagyefo” Kwame Nkrumah vezetett, ezért is került be az el nem kötelezettek vezetésébe.
Az el nem kötelezett országok szerveződése ma a globális Délnek nevezett szövetség keretében képzelhető el a leginkább.
A globális erőviszonyok felbomlása, a fejlett Nyugat beszivárgása már nem teszi lehetővé az egykori NAM újjáélesztését. Annál is kevésbé, mert a NAM ma is létezik, 121 tagja van, köztük Oroszország, Kína (mindkettő megfigyelői státuszban), India (teljes jogú tag). Vitatott, hogy a mai NAM mennyiben tekinthető az ötvenes-hatvanas évek valóban aktív el nem kötelezett mozgalma utódjának. A megfigyelők többsége egyelőre kirakatszervezetnek, fogatlan oroszlánnak tartja.
Új államok lépnek a globális geopolitika színpadára
Emellett az erőviszonyok változása a harmadik világot, az azon kívüli csoportokat is érintette. Ma a globális Dél vezetői között olyan államférfiakat, államokat találunk, akik-amelyek a múlt század ötvenes-hatvanas éveiben, a NAM fénykorában még sehol sem voltak. Vegyük például
- Brazíliát, ahol 215 millióan laknak, vagy
- Dél-Afrikát, amely a múlt század kilencvenes évei közepéig apartheid, rasszok alapján szétválasztott ország volt. Ma Dél-Afrika lakossága 65 millió főt számlál. Afrika déli részén azonban a lakosságszám növekedése a fejlett ipari országokénak két-háromszorosa, úgyhogy egy két-generáció múlva a világon ismét új helyzet alakul ki.
Vadásztak rájuk, aztán lassan beszivárgott Amerikába a nagy ellenfél: Trump már kezd rászokni – „Imádom ezt, hadd jöjjenek!"
