Keresettek a presztízsborok

Jóllehet az alternatív bor- és borászati befektetések Magyarországon még nem vertek gyökeret, ám akik a szükséges kockázatot vállalva rövidebb megtérülésű befektetést keresnek, azok előtt ma már idehaza is többféle lehetőség áll nyitva. A magyar borászok külföldi elismeréseivel párhuzamosan a kiváló minőségű, nagy márkájú nedűk státusszerepével együtt kialakult a palackonkénti 7-8, de még inkább 10 ezer forint fogyasztói árnál kezdődő presztízsborok iránti hazai kereslet. A tehetősek nem csupán meginni szeretik a borokat, hanem egyre inkább újszerű befektetési területnek tekintik a napsütötte dűlők palackba zárt nedűjét. A privát banki ügyfelek presztízsborok iránti kereslete ugyancsak egyre jelentősebb. „Ügyfeleink ezek iránti érdeklődése többirányú. Részben élvezeti szempontból keresik a hazai és külföldi presztízsborokat, részben pedig – és az utóbbi időben erre egyre gyakrabban kerül sor – spekulatív célok motiválják őket – mondta a Világgazdaságnak Varga Szabolcs, a privát banki szolgáltatással foglalkozó Gutmann Magyarország vezérigazgatója.

Az egyedi, több évtizedes – jellemzően tokaji – muzeális tételeknek még nincs rendszeres hazai forgalma, mint ahogyan többnyire a magyar boraukciók sem önállóan, hanem más rendezvények programelemeiként, alkalomszerűen szerveződnek. A jelentős értékű tételek így továbbra is a hagyományos műkincsaukciós városokban, leginkább Londonban érhetnek el hasznot hozó leütési árat.

„A presztízsborok iránti spekulatív kereslet két irányba mutat. Egyrészt az egyedi palackok megvásárlása és későbbi eladása, másrészt pedig egy-egy kiemelt pincészet jónak tartott évjáratának részben vagy teljes egészében történő megszerzése nyújthat befektetési lehetőséget” – mondta a Gutmann vezérigazgatója.

Az elsősorban a franciaországi En Premieur révén intézményesült „borévjárat-kereskedelem” kezdeti és egyelőre spontán változatára azonban már idehaza is van példa, így befektetők kerestek már meg neves magyar borászt, és felvásárolták egy teljes évjáratát még azelőtt, hogy az a piacra került volna.

40 ezer dollár

Elin McCoy, a Bloomberg borszakírója nyolc évvel ezelőtt 350 dollárért vett meg egy palack 1982-es évjáratú bordeaux-i Chateau Lafleurt. Ez év elején egy palack ilyen nedűért 40 ezer dollárt kínáltak a nemzetközi borpiacon. Az árnövekedési potenciált egyre többen fedezik fel a borban, így azt az antikvitásokhoz hasonlóan nem csupán luxuscikknek, hanem befektetési formának is tekintik.

Az egyedi jelleg, a garantált minőség csak a saját földterületen termett saját szőlőből biztosítható, és idő kell a borász egyedi stílusának megalkotásához csakúgy, mint a fogyasztó meggyőzéséhez.

Mindez együtt – profeszszionális megvalósítás esetén is – évtizedes munkát jelent. Maguk a borászok 20-25 évjárat tapasztalatát tekintik referenciaalapnak, az ebbe a szegmensbe fektetők sem ússzák meg ennél rövidebb idővel.-->