Megjönnek az uniós milliárdok, de nem úgy, ahogy sokan gondolják: a költségvetés lehet az egyik legnagyobb nyertes – az elemzők elmondták, mi lehet a legnagyobb kihívás
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a VilággazdaságAz elmúlt évek magyar gazdaságpolitikájának egyik legfontosabb kérdése volt, hogy mikor és milyen feltételekkel válhatnak ismét elérhetővé a befagyasztott uniós források. A Tisza-kormány és Brüsszel közötti megállapodás nyomán most először körvonalazódik olyan forgatókönyv, amelyben Magyarország nemcsak a helyreállítási alap (RRF) teljes, mintegy 10 milliárd eurós keretéhez, hanem további jelentős kohéziós forrásokhoz is hozzáférhet.
A bejelentések alapján összesen 16,4 milliárd eurónyi uniós pénz nyílhat meg az ország előtt. A Világgazdaság által megkérdezett elemzők ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy a politikai megállapodás önmagában még nem jelent automatikus pénzbeáramlást. A források lehívása összetett folyamat, szigorú uniós szabályokhoz és határidőkhöz kötött, ráadásul a rendelkezésre álló idő miatt várhatóan számos korábban elindított beruházás is szerepet kap majd a pénzek felhasználásában.
Nem egy csatornán érkezik a pénz
Regős Gábor, a Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza szerint valójában három különböző forráscsoportról beszélhetünk. Az első a 2021–2027-es uniós költségvetési időszak kohéziós forrásainak köre, a második a koronavírus-járvány után létrehozott helyreállítási alap (RRF), míg a harmadik a magyar felsőoktatási intézmények részvételének helyreállítása az Erasmus és Horizont programokban. Pásztor Szabolcs, az Oeconomus kutatási igazgatója és az NKE habilitált egyetemi docense szerint különösen fontos megérteni, hogy a kohéziós források és az RRF teljesen eltérő logika alapján működik.
A kohéziós forrásoknál a tagállamok meghirdetik a programokat, kiválasztják a projekteket, a kedvezményezettek,
- önkormányzatok,
- állami cégek,
- intézmények
- vagy vállalkozások
végrehajtják azokat, majd az Európai Bizottság az elszámolható költségeket utólag megtéríti. Az RRF ezzel szemben nem klasszikus projektfinanszírozási rendszer. Itt az Európai Unió nem a számlák alapján fizet, hanem azt vizsgálja, hogy az adott ország teljesítette-e az előre vállalt reformokat, beruházásokat, illetve az ezekhez kapcsolódó mérföldköveket és célokat.
Ezért a politikai megállapodás, a program jóváhagyása és a tényleges pénzbeérkezés három különálló folyamat.
Versenyfutás az idővel az RRF-forrásokért
A három elemző egyetértett abban, hogy a helyreállítási alap forrásainak lehívása jelenti a legnagyobb kihívást. Pásztor Szabolcs szerint a jelenlegi menetrend szerint júniusban az Európai Bizottságnak, júliusban pedig az Európai Tanácsnak kell jóváhagynia a magyar terveket. Ezt követően augusztus végén vizsgálhatják meg a vállalt mérföldkövek teljesítését, szeptemberben nyújthatók be a kifizetési kérelmek, pozitív döntés esetén pedig még az idei év végéig beérkezhet a teljes, mintegy 10 milliárd eurós RRF-keret. Regős Gábor szerint éppen ezért az RRF a legsürgősebb forráscsoport. A programot ugyanis az idei év végéig le kell zárni, és bár több tagállam is szorgalmazza a határidő meghosszabbítását, erre egyelőre nincs hivatalos uniós szándék.
A szakértő szerint ez nemcsak Brüsszelt, hanem Magyarországot is komoly nyomás alá helyezi, hiszen rövid idő alatt kell elegendő, elszámolható projektet találni.
Molnár Dániel, a Magyar Gazdaságfejlesztési Ügynökség Gazdaságelemzési Központjának vezető elemzője arra emlékeztetett, hogy a 16,4 milliárd eurós csomagból körülbelül 10 milliárd euró az RRF-ből, további 6,4 milliárd euró pedig a többéves pénzügyi keretből (MFF) érkezhet.
Utóbbi esetében lényegesen több idő áll rendelkezésre. Az úgynevezett n+2 szabály alapján a projektek végrehajtására és elszámolására 2029 végéig van lehetőség. Ez ugyan nagyobb mozgásteret jelent, de az elemző szerint a projektek előkészítettsége itt is kulcskérdés lesz.
A vasúttól az energiahálózaton át a kutatás-fejlesztésig
A tervek alapján az uniós források több stratégiai területet is érintenek. Pásztor Szabolcs szerint körülbelül 1,8 milliárd euró juthat közlekedési fejlesztésekre. Ebből egymilliárd eurót fordíthatnak az InterCity-flotta megújítására, ami hozzávetőleg 200 vasúti kocsi lecserélését teheti lehetővé.
További 800 millió euró kerülhet HÉV-fejlesztésekre, elsősorban a csepeli, a ráckevei és a szentendrei vonalak korszerűsítésére.
A közlekedési fejlesztések között szerepelhet továbbá mintegy 1,1 milliárd euró értékben CAF-villamosok beszerzése és más, korábban előkészített projektek finanszírozása is.
Az energiaellátás fejlesztése szintén kiemelt szerepet kap. A tervek szerint 1,5 milliárd euró juthat energiahálózat-fejlesztésekre.
A cél, hogy évente további 1000 megawattnyi nap- és szélenergia-kapacitás csatlakozhasson a villamosenergia-rendszerhez. Ez azért különösen fontos, mert az elmúlt években számos megújulóenergia-beruházás éppen a hálózati kapacitások hiánya miatt nem tudott megvalósulni. Jelentős források érkezhetnek a lakhatási szektorba is.
A tervek szerint kollégiumok és bérlakások épülhetnek, különösen
- Budapesten,
- Debrecenben
- és Győrben.
Az elképzelések alapján a program jelentős részben magántőke bevonására épülne, az állami támogatási intenzitás várhatóan körülbelül 20 százalék lenne.
Jelentős pénz érkezhet a vállalkozásokhoz
A hazai cégek számára talán a legfontosabb elem az akár 1,5 milliárd eurós vállalkozásfejlesztési program lehet. Molnár Dániel szerint a források kedvezményes hitelek és vissza nem térítendő támogatások formájában juthatnak el a kis- és középvállalkozásokhoz, az MFB közvetítésével. A program célja a beruházások ösztönzése és a versenyképesség javítása.
Az elemző ugyanakkor arra is figyelmeztetett, hogy tisztázni kell a párhuzamosságokat a jelenleg is futó vállalkozásfejlesztési programokkal.
A kutatás-fejlesztés szintén jelentős nyertese lehet a megállapodásnak. A bejelentések szerint mintegy 2,2 milliárd euró juthat egyetemi kutatás-fejlesztési programokra.
Ez különösen fontos lehet annak fényében, hogy a magyar felsőoktatási intézmények az elmúlt években jelentős forráskieséssel szembesültek az alapítványi fenntartás körüli viták miatt.
Molnár Dániel arra is felhívta a figyelmet, hogy az uniós szabályok jócskán leszűkítik a felhasználható projektek körét. Az RRF-források legalább 37 százalékát a zöldátállás előmozdítására, további minimum 20 százalékát pedig digitális fejlesztésekre kell fordítani.
A miniszterelnök részletes ütemtervet közölt az uniós pénzek hazahozataláról – nagyon szoros a határidő
A magyar javaslatokat a bizottságnak júniusban, a tanácsnak júliusban kell jóváhagynia, vagyis a nyári szünetig meg kell csinálni, „nagyjából ez a menetrend”. Érezhetően megvolt a szándék az Európai Bizottság részéről, hogy odaadja a pénzt – mondta Magyar Péter a Portfoliónak adott interjúban.
Nem minden uniós euró jelent új beruházást
A három elemző válaszaiból talán ez a legfontosabb közös üzenet. Pásztor Szabolcs szerint
a tízmilliárd eurós RRF-keretből jelenleg alig több mint 2,6 milliárd eurónyi olyan fejlesztés van, amely ténylegesen elindult vagy megvalósult.
Az augusztus végi határidő miatt ezért elsősorban olyan beruházások jöhetnek szóba, amelyek már előkészített vagy megvalósítás alatt álló állapotban vannak.
Regős Gábor szerint az elmúlt évek forrásbefagyasztása miatt bizonyos értelemben projekthiány alakult ki. A kormányzat sok beruházást el sem indított, mivel nem lehetett biztosan számítani az uniós pénzekre.
Ezért várható, hogy bizonyos projektek átkerülnek a kohéziós programokból az RRF-be, a felszabaduló kohéziós keretekbe pedig új fejlesztések érkezhetnek.
Molnár Dániel szerint a cél egyértelműen a forrásvesztés elkerülése.
Emiatt több olyan beruházás is bekerülhet a programba, amelyet a magyar állam az elmúlt években saját forrásból finanszírozott elő.
A költségvetés lehet az egyik legnagyobb nyertes
A szakértők szerint a mostani megállapodás egyik legjelentősebb hatása nem feltétlenül a gazdasági növekedésben, hanem az államháztartás finanszírozásában jelentkezhet.
Pásztor Szabolcs szerint, ha a magyar állam korábban saját forrásból vagy hitelből finanszírozott projekteket, majd ezekre utólag uniós támogatást kap, az javíthatja a költségvetés likviditási helyzetét, csökkentheti a finanszírozási igényt, és kedvezően hathat az államadósságra, illetve a kamatkiadásokra is. Az elemző ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az ilyen típusú pénzbeáramlás gazdasági hatása eltér az új beruházásokétól.
Ha egy projekt már megvalósult, a növekedési hatása korábban jelentkezett, az utólag érkező uniós pénz elsősorban a költségvetést tehermentesíti.
Molnár Dániel szerint a beérkező források az eredményszemléletű hiányt közvetlenül nem csökkentik, a pénzforgalmi hiányban azonban már megjelennek. Ez mérsékelheti az állam finanszírozási szükségletét, ami közvetlenül javíthatja az adósságpályát, és csökkentheti az adósságfinanszírozás költségeit.
A három elemző véleménye alapján ezért a mostani megállapodás kettős hatással járhat:
- Egyrészt jelentős segítséget nyújthat a költségvetésnek az elmúlt években előfinanszírozott beruházások költségeinek részleges megtérítésével,
- másrészt olyan fejlesztések előtt nyithatja meg az utat, amelyek a következő években érdemben javíthatják a magyar gazdaság versenyképességét, energiaellátását, közlekedési infrastruktúráját és innovációs teljesítményét.
A végső gazdasági hatás azonban attól függ majd, hogy ebből a sok milliárd euróból mekkora rész jut valóban új beruházásokra, és mekkora rész szolgálja a korábban már elköltött állami források utólagos megtérítését. Az elemzők szerint ez lesz az a tényező, amely eldönti, hogy az uniós pénzek elsősorban költségvetési könnyebbséget vagy érdemi növekedési fordulatot hoznak-e Magyarország számára.
