Bekeményítenek

Pedig a spanyol kormánytag távolról sem a legkedvezőtlenebb forgatókönyvet vázolta fel a jelöltek szemszögéből - vannak, akik tíz évről beszélnek, megint mások egyenesen teljesen kizárnák a majdani új tagokat a közös agrárpolitika egyes kifizetéseiből. A tagjelöltek felhördülése mégis érthető volt, hiszen a soros elnökség most fogalmazta meg először is hivatalosan azt az elvet, hogy az unió el kíván térni a közösségi joganyagtól ezen a területen (más kérdés, hogy ezt korábban is mindenki sejthette).

A dolog szépsége, hogy egyik fél sem arról beszél, ami a végső motivációja. Az unió oldaláról megszólalók nem arra hivatkoznak, hogy egyrészt nincs elég pénz a közös büdzsében tíz tagjelölt 2004-es csatlakozása esetén az összes agrártámogatás kifizetésére, másrészt nem is akarnak olyan irdatlan summát költeni a bővítésre, amibe ez kerülne. Ehelyett amiatt aggódnak, hogy mi lesz az új tagok mezőgazdaságával, ha a támogatások megítélése miatt beköszöntő jólét "ellustítja" a termelőket, akik aztán nem hajtják végre az egyébként valóban szükséges reformokat, vagy milyen súlyos társadalmi problémákat vált majd ki az új tagok körében, ha a vidéki népesség jövedelme hirtelen megugrik a városi alkalmazotti réteggel szemben. A tagjelöltek sem arról beszélnek, hogy kell a pénz, hanem arról, hogy versenyhátrányba kerülnek agrártermelőik a mai tagok gazdáival szemben.

Persze ezek az érvek is igazak, sőt, még "EU-konformak" is. Az meg legyen a diplomácia örök bájának része, hogy a külső szemlélőnek a jól hangzó érvek mögött mindig a valódi mozgatóerőt kelljen keresnie.