Gazdasági reformok

Minderre az Európai Bizottság által a márciusi barcelonai csúcsértekezletre készített "reformmenetrend" tette fel a koronát: Brüsszel ebben a két évvel ezelőtti lisszaboni csúcsértekezleten megfogalmazott célkitűzés - az EU-nak a világ legversenyképesebb gazdaságává alakítása - megvalósítása terén tapasztalható lemaradásért ostorozta a tagországokat, és az aktív foglalkoztatáspolitikát, az energia- és tőkepiacok integrációjának gyorsítását, továbbá az innováció ösztönzését nevezte a rövid távon legtöbb figyelmet kívánó három területnek.

A nyilatkozatok szintjén tapasztalható nekibuzdulás - ami részben az euró zökkenőmentes bevezetése által kiváltott integrációs lendülettel függ össze - persze még nem garantálja a valós eredményeket; a javaslatok szintjén Brüsszel eddig is tartotta a menetrendet, ám a tagországok kulcsfontosságú kérdésekben - így a pénzügyi és energetikai piacok, vagy az uniós szabadalom ügyében - nem voltak hajlandók felülemelkedni nemzeti érdekeiken. További kérdés az elfogadandó jogszabályok végrehajtása: e téren nem sok jót sejtet, hogy a most lejárt határidőig a tagállamok kétharmada nem ültette át jogrendjébe az elektronikus kereskedelemről 2000-ben elfogadott direktívát. Mindezek ismeretében aligha számíthatunk arra, hogy a spanyol elnökség fél éve látványos áttörést fog hozni, egy csapásra ledolgozva a meglévő késedelmet - arra azonban jó eséllyel számítani lehet, hogy az előttünk álló hónapok a gazdasági reformok terén körülbelül olyan termékenynek bizonyulnak, mint amilyen 2001 első fele, a svéd elnökség időszaka volt a csatlakozási tárgyalások szempontjából.