Medgyessy kísérlete

Iparkodtak ők korábban is olyan kérdéseket felvetni, amelyekről a választópolgár szívesen elmélkedik április közeledtén, ez azonban eleddig - meglehet, átütő energiák híján - nem vezetett értékelhető eredményre. (A hetekkel ezelőtt sálakkal a nyakakban meghirdetett hét igenes-akácfás Medgyessy-mondandó elemeit hithű hívei is aligha tudnák hiánytalanul felsorolni.)

Jelenleg a következőket tapasztaljuk: a tények és hazugságok ellentétpárra építő vehemens kormánykritika szériája hamarosan kifut. Ez két okból is helyes húzásnak bizonyulhat. Egyrészt - a politika általunk legkedveltebb, így rendszeresen citált axiómáinak egyikét felidézve - vitathatatlan faktum, hogy választások előtt az tehet szert helyzeti előnyre, aki képes ellenfelét reagálásra kényszerítő dolgokkal előhozakodni. Másrészt a negatív kampány legfőbb, más ügyekkel csak gyengíthető témájaként ott van az MSZP-nek a magyar-román megállapodás, amelyről egyszerre bal- és jobboldali populizmussal igyekszik lerángatni az összes lehetséges bőrt. A nemzeti egyetértésről beszélő, következésképpen a legendás centrumban tanácstalankodó szavazókra hajtó kormányfőjelölt úgymond személyes vállalásai között márpedig találhatni olyan pontokat - adókulcsok csökkentése, minimálbér utáni adózás eltörlése, 800 kilométernyi autópálya és autóút megépítése és így tovább -, amelyek kedvező kicsengésük révén bizakodásra sarkallhatják a szocialistákat. Végtére már az is valami, ha a tamáskodók kimutatják, hány százmilliárd forintnyi pluszforrás kellene - de akár a Fidesz egykori ígéretei esetében, most sincs - a merészen sorolt intézkedések végrehajtásához.

Mindazonáltal akad egy szerény probléma. Jelesül az, hogy a kormánypártnak - az 1998-as Horn Gyula hibájától óvakodva - egyelőre esze ágában sincs Medgyessy Péter programjáról beszélni. Ezek után a kormányfőjelölt mit tehet mást: egy huszáros logikai ugrás után azt fejtegeti, hogy a Fidesz máris defenzívába szorult. És reménykedik, hogy amit mond, önbeteljesítő jóslatként valósággá válik.