Róma frontot nyit
"Gyakorlatilag mindenben", tehát sok mindenben nem; Fischer is csak "gazdag és részletes" megbeszélésről adott számot. Európa jövőjéről és az EU-intézmények reformjára vonatkozó konvencióról volt szó a gazdasági kérdések mellett. Újabban nem szokás az ilyen tárgyalásokról részletesen beszámolni, jóllehet Fischer volt az első EU-külügyér - a féléves elnökséget átvevő Piqué spanyol kollégával folytatott udvariassági társalgást nem számítva -, akivel Itália újdonsült külügyminisztere megoszthatta elképzeléseit. Azokat, amelyekről politikusok és elemzők Európa-szerte azt gyanítják, hogy Rómát az euroszkeptikus táborba sorolják át. Márpedig kormányszinten ilyen tábor nem is létezik az EU-ban, ha van, akkor néhány országból konzervatív ellenzékiek a tagjai.
Megváltozhat a helyzet, ha Németországban a bajor Edmund Stoibernek sikerül megszereznie a kancellári széket - ez azonban a jövő zenéje. Berlusconi mindenesetre múlt hétfőn a parlamentben olyan külpolitikai programbeszédet tartott, amely elemzői értékelések szerint az EU-beli vezető szerep igényének bejelentésével ért fel. Olaszország robusztusabb hangon fog EU-partnereivel beszélni - mondta, és látványos stratégiai tévedésként szólt az általa direktóriumnak nevezett EU-irányítási módról. Annak közlését már Európa-ügyi miniszterére hagyta, hogy "Francia- és Németország a jövőben nem számíthat domináns szerepre". A Financial Timesnak adott hét végi interjújában pedig állást foglalt a visszalépésként értékelhető "nemzetek Európája" mellett, és jól "megfenyegetett" mindenkit azzal, hogy a konvent eredményeit az olasz EU-elnökség idején megtartandó kormányközi konferencián kell majd határozattá alakítani.
