Státustörvény a kampányban

A derűlátó várakozások azonban a jelek szerint nem igazolódhatnak be. Az elmúlt és az azt megelőző hét egyetlen értékelhető belpolitikai eseménysorozatát ugyanis a kedvezménytörvény romániai alkalmazhatósága végett megkötött egyetértési nyilatkozat generálta. Abból a vehemenciából kiindulva, amellyel az MSZP és az SZDSZ a magyar-román megállapodást, illetve az azt aláíró miniszterelnököt és pártját-kormányát támadja, valószínűsíthető, hogy a téma a közeljövőben nem is kerülhet le a napirendről. A befektetett energia határtalan voltát is jelzi a tegnapi, Medgyessy-Kovács-Horn-féle közös akció.

Mindeközben sok mindent nem tudunk, de egyvalami biztos: a törvény és a széltében-hosszában cincált dokumentum gyakorlati következményeket feltételező passzusainak lehetséges eredményeiről egyelőre kizárólag sejtéseink lehetnek. A román állampolgárságú munkavállalók esetleges beáramlásának hatásaival ez idő szerint nem lehetünk tisztában, ám a kontrollmechanizmusok megléte nem ad okot a pesszimizmusra sem. A szocialisták és a szabad demokraták mindazonáltal sorozatban kérik számon azt, aminek hiányát korábban teljes joggal rosszallották. Magyarán: míg a státustörvény előkészítésekor elsősorban az egyeztetések elmaradása merült fel elsőrendű bírálatként, most a megegyezés s főként annak egy eleme váltja ki dohogásukat.

Az ügy azonban valójában legkevésbé a munkaerő-piaci helyzetről és annak esetleges átformálódásáról szól. Noha fontos lehet, a háttérben mégsem az munkál, hogy hány romániai - nem magyar nemzetiségű - dolgozó keresheti kenyerét Magyarországon. Mint kampánykezdetkor rendesen, egy a lényeg: az, hogy ki diadalmaskodhat áprilisban. A szavazótáborok összekovácsolásának árát pedig egyre kevésbé van értelme firtatni.

A szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvény elfogadásának körülményei - elsősorban a tervezet ötpárti, összességében kilencvenszázalékos parlamenti támogatottsága - kezdetben reménykedni engedtek abban, hogy a jogszabálynak és az általa értelemszerűen érintett határon túli közösségeknek szerencsés módon nem lesz közük a 2002. évi választási kampányhoz. (Az uniós csatlakozás mellett kétségkívül ez az a kérdéskör, amely érzékenysége és a hozzá kapcsolódó tét súlya miatt nem süllyedhetne belpolitikai csetepaték fegyverévé.) Gazda Albert-->