Vámjátékok román módra

Kemény (gazdaság)diplomáciai ellenfél a román. Olyan tudatos lépéseket tesz, amelyek mögöttes szándéka mindenki számára világos, ám amelyek - bizonyíték híján - nem mindig támadhatók. S mindig időben lép. Erre kiváló példa az évek óta, változó intenzitással folyó magyar-román vámsaga éppen aktuális fejezete.

Ami Bukarest szemszögéből immár sokadszor arról szól: megnézzük, meddig feszíthető a húr.

Amikor tavaly decemberben Románia számára világossá vált: nem ússza meg következmények nélkül a búza- és lisztimportot ellehetetlenítő intézkedését, visszavonta. Igaz, lehetett volna véletlen is, hogy éppen egy nappal azelőtt jelent meg erről hivatalos román deklaráció, hogy Genfben, a Kereskedelmi Világszervezet vitarendezési eljárása keretében - magyar kérésre - másodszor ült volna össze az ügyben a testület. Ám minden jóhiszeműség mellett is minimum gyanús, hogy nem azonnali hatállyal, csak a következő hónap elsejével állították vissza az eredeti állapotot, időt hagyva a következő lépés kifundálására. Rögvest érkezett is a hír Bukarestből: egyéb módokat keresnek a két termék bevitelének fékezésére. Egyebek közt pótvám kivetését fontolgatják. Budapest diplomáciai úton tiltakozott. Jött a válaszlépés: statisztikai adatgyűjtés címszó alatt engedélyezési eljárást vezetett be Románia. Olyan kondíciókkal, amelyek nyilvánvalóvá teszik a lépés igazi célját, az import ellehetetlenítését. Magyarország ismét a WTO-hoz fordult. Ám eközben ismét időt - és importleállást - nyert Bukarest.

Folytatódhat a csikicsuki. Persze csak addig, amíg Budapest válaszol. Megfelelő, arányos és nemzetközi kötelezettségeket betartó ellenlépéssel. Aminek ugyan éppen ideje lenne, ám amivel mindenki csak veszítene. De a lépés-ellenlépés ciklust most már csak Bukarest tudná megszakítani.

N. Vadász Zsuzsa