Általános felhördülés

Az Európai Bizottság múlt szerdán közzétett finanszírozási javaslata és az annak nyomán fellángolt nyilatkozatháború láttán immár senkinek nem lehet kétsége afelől, hogy az idei év a kemény, úgymond "vérre menő" pénzügyi alku éve lesz az Európai Unió és a tagjelölt országok közötti csatlakozási tárgyalásokon. A tervet a tagjelöltek politikai vezetői kiábrándítónak és elfogadhatatlannak nevezték, és a négy visegrádi ország február 19-re kormányfői szintű egyeztetést hívott össze a magyar fővárosba, hogy legalább a közös fellépés látszatát megteremtsék.

A jelenlegi tagországok vezetői között szintén vannak olyanok, akik hallani sem akarnak a brüsszeli tervezet elfogadásáról. Köztük van Karl-Heinz Grasser osztrák pénzügyminiszter, aki szerint a javaslat a bővítés utáni időszakban évi 220 millió euró többletkiadást okozna a bécsi kincstárnak. A brüsszeli testület és a bizottsági javaslatot reálisnak tartó tagországok pedig többé-kevésbé burkoltan arra figyelmeztetnek: a jelöltek örüljenek, hogy ennyit kapnak, a kardcsörtetéssel csak saját felvételi esélyeiket rontják. Ezt az álláspontot legmarkánsabban Aznar spanyol miniszterelnök fogalmazta meg, mondván: kívánatos, hogy még az idén döntések szülessenek az EU bővítéséről, ám ez lehetetlenné válhat, ha komoly vita indul a támogatásokról.

A tagjelölteknek tehát a jelek szerint nem sok választásuk van, bele kell törődniük abba, hogy a felvételt követő esztendőkben csak korlátozottan fognak részesülni a közösségi kassza forrásaiból. Ezt persze nagyon nehéz tudomásul vétetni a lakossággal, tehát egyetlen érintett állam kormánya sem tehette meg, hogy ne látványos felhördüléssel fogadja a brüsszeli javaslatot. Az EU-kormányok viszont nem hajlandók igazán komoly pénzügyi áldozatokra a bővítés érdekében, a felvételre váró országok pedig aligha fordítanak hátat Brüsszelnek a látszólag szűkmarkú, ám szakértők szerint korántsem a lehető legrosszabb forgatókönyvet megtestesítő pénzügyi tervezet miatt. (TG)