Külföldi lapszemle

The Guardian

A brit Munkáspártot a legutóbbi két hét alatt majdnem mindennap zavarba hozta az Enron és az Arthur Andersen javára tett valamely intézkedésének leleplezése. Tony Blair határozottan folytatni akarja a vállalatok bevonását a kormányzásba a magánfinanszírozási kezdeményezés - amely már az Arthur Andersen körüli bajok forrása is volt - révén. A Greenpeace leleplezte, hogy a kormány - választási ígéretének megszegésével - nem zárja már ki új atomerőművek építését, és genetikailag átalakított termékekkel (természetes növények közelében) folytatott 44 új kísérletet jelentett be. A kormány szállítási tanácsadója az egyik legnagyobb szállítmányozóvállalatának dolgozik. E jelenségek mögött a kormány pénzéhsége áll. Legalább 40 főköztisztviselő és tanácsadó olyan cégeknél dolgozott korábban, amelyet most felügyel. Az eredmény a gazdaság csúszó liberalizálása, noha a közvélemény a munkások, fogyasztók és a környezet fokozottabb védelmét követeli. A sajtó olyan vállalatok tulajdonában van, amelyeknek más érdekeltségei is vannak. A társaságok intézményes hatalma olyan nagy, hogy csak más cégek tudják felelősségre vonni őket. A kormány a gyengébb ellenállás irányába halad. A vállalatok hatalmával szemben a demokrácia csak a megszokott módon tud védekezni: úgy, hogy a kívülállók minél nagyobb tömegét fordítja ellenük.



Handelsblatt

Gerhard Schröder az EU-bizottság elleni támadásával áthágta az Európában szokásos kereteket. Azt sejtette, hogy az országok költségvetését felügyelő brüsszeli főigazgató - aki az előző német kormány idején pénzügyminiszteri osztályvezető volt, és utána Schröder jelöltje az EU-hivatalra - a német kormányhoz intézett intővel Stoiber ellenzéki kancellárjelölt szekerét tolta. Günter Verheugen közvetve megerősítette az összeesküvés gyanúját. Pedig a német vezérigazgató fölöttese, a spanyol Pedro Solbes szocialista, és a bizottság egyhangúlag elfogadta a kék levelet. A kancellár meg akarja félemlíteni a brüsszeli bizottságot, hogy az ne zavarja az SPD választási harcát szeptember 22-e előtt, de eljárása mélyíti a nézetkülönbségeket az erős bizottság hívei és ellenfelei között, és gyengíti az eurót.



Financial Times

Lengyelország kiábrándítónak bélyegezte az Európai Bizottság javaslatait az Európai Unió tervezett bővítésének pénzügyi feltételeiről. Most a legnagyobb mezőgazdasággal bíró, legnagyobb tagjelölt ország megpróbál jobb feltételeket kifacsarni Brüsszelből. Az igazi munkát azonban a kormánynak otthon kell kifejtenie az országnak a tagságra való felkészítésével. Először is, az eddigi sikeres tárgyalások és az EU-szabályok törvénybe iktatása után Lengyelországnak gyorsítania kell e szabályok megvalósítását. Azután a lengyel vezetőknek többet kell tenniük a szavazóknak a csatlakozásra való előkészítése érdekében, a 2003-ban tartandó népszavazás előtt. Az átlaglengyel haragszik a piacgazdasági reformokra, pedig Lengyelországnak több, nem pedig kevesebb reformra van szüksége. Az EU segíthet ebben, mégpedig a mezőgazdaságban. A közvetlen támogatások tízéves átmeneti szakaszát öt esztendőre kellene csökkentenie, s utána eltörölni az egész közösségben. Akkor a csatlakozóknak jó esélye volna a versenyre. Az EU a gazdasági növekedés gyorsításával is segíthetne. Lengyelország nélkül viszont a bővítés politikai kudarc volna.