Külföldi lapszemle

Süddeutsche Zeitung



Épp tíz éve, február 7-én írták alá az európai gazdasági és monetáris unióról szóló szerződést Maastrichtban. A szerződés, különösen Németországban, bírálatot, aggodalmat és felháborodást váltott ki. A félelmek eddig alaptalannak bizonyultak, de arra senki sem számított, hogy az euró tulajdonképpeni problémája Németország. Nem csak a gazdasági lassulás, hanem politikai tényezők miatt is. Példával szolgálnak a kancellárnak a vélt nemzeti érdekből tett lépései: először a cégfelvásárlások liberális szabályozásáért küzd, majd teljesen váratlanul az autókereskedők szabad versenye ellen fordul. Az euró további sikerei érdekében a tagállamoknak tartaniuk kell magukat a belső piac szabad versenyének és a stabilitási paktumnak megfelelő takarékos költségvetési politika elvéhez. A monetáris unió beteljesedése az európai egységes belső piacnak, de egyúttal szüksége is van rá, mert az euró mögött nem áll az egységes állam intézményi háttere. A stabilitási paktum automatikus előrejelzési rendszert tartalmaz veszély esetére. Ezért egyetlen kormány sem vonhatja ki magát a felelősség alól, ha a figyelmeztetés épp nincs kedvére, például a küszöbönálló választások miatt. Ezért a németek csak a többi tagállamban bízhatnak, hogy kemények lesznek, és a szövetségi kormány megkapja "kék levelét".



Handelsblatt



A DaimlerChrysler igen sokáig bizonytalanságban tartotta részvényeseit az idei várható nyereségéről. Most legalábbis részben eloszlatta a kínzó aggodalmakat, bár a befektetők még mindig nem tudják pontosan, hogy a konszern milyen eredményt ér el ez évben. Stuttgartban mostanában igen óvatos a tervezés és a beruházás. Az alkatrész-beszállítók csökkenő megrendelésekről számolnak be, még az eddig igen sikeres Mercedes-Benz személyautó-részlegből is. Az elővigyázatosság indokolt, mivel az amerikai piac alakulása kiszámíthatatlan. Ott nincs vége az árengedmények csatájának, s a Chrysler-piac védelme Daimler-nyereséget fogyaszt.



The Daily Telegraph



A személyi igazolvány mindig "angoltalannak" látszott. Volt a háború alatt, de 1952-ben a szokásjoggal ellentétesnek nyilvánították. A belügyminisztérium berkeiben azonban élt a remény, hogy feléleszthető. A Munkáspárt újra hatalomra jutva kevés érdeklődést mutatott iránta, de szeptember 11-e után a belügy újabb kísérletet tett. A kormány most országos vitát indít - amit akkor szokott tenni, ha bizonytalan - olyan "jogosítókártya" bevezetéséről, amely kötelező, de a rendőrség nem követelheti felmutatását. Igazolja viszont az egészségügyi ellátásra, oktatásra, szociális kedvezményekre, sőt a munkára való jogosultságot. A kártya ily módon több, bármely hatóság számára hozzáférhető, érzékeny személyi adatot tartalmazna. Hiánya hamarosan gyanússá és kényelmetlenné válhat. Azért is elutasítandó a bevezetésének gondolata, mert a kormány számítógépes berendezései riasztó eredményeket mutatnak, s a kártya volna az eddigi legnagyobb vállalkozás.