Lambert Gábor: A bizalmi tőke

Frits Bolkestein uniós belső piaci biztos azzal a megnyugvással távozott Magyarországról, hogy ősszel módosítják a közbeszerzési törvényt. Ez kétségtelenül szükséges, de aligha elégséges feltétele lenne annak, hogy az éves uniós számvetésekből eltűnjön egy egyre makacsabbul visszatérő kritikai elem. Most éppen az Európai Parlament készülő jelentéstervezete véli sokáig már el nem odázhatónak, hogy a magyar gyakorlat e téren is összhangba kerüljön az uniós joggal.

Ez lenne ugyanis az igazi vizsgafeladat, a belépő az uniós elégségeshez. Amennyiben nemcsak a törvény betűje rögzítené, de a jogalkalmazók gondolkodásmódjában is rögzülne az egyenlő elbírálás elve. Mert kétség sem férhet hozzá, hogy a közbeszerzések hatálya alól kivett autópálya-építéseket csak választási szezonban lehet magyarázni gazdasági patriotizmussal, hosszabb távon a nyitva hagyott kiskapukon menthetetlenül korrupció türemlik ki, s a közösségi felfogással összeegyeztethetetlenné válik a költségvetési pénzmozgatások áttekinthetetlensége. Olyan helyzetek teremtődnek, ami az amúgy is megsértett külföldi cégeknek még inkább tápot ad arra, hogy odahaza mérsékeljék a magyar politikai vezetés iránti bizalmat.

Azt a bizalmat, ami a Frankfurter Allgemeine Zeitung terjedelmes elemzése szerint is könnyen eljátszható. Márpedig ez képezi az alapját annak a vezető gazdasági és politikai szerepnek is, amelyre Magyarország egyre inkább igényt tart a térségben.

A kampány heteiben azonban úgy alakult, hogy az ilyen, amúgy szaporodó figyelmeztetések jobb esetben észrevétlenül elsikkadnak, rosszabb esetben kellően öntudatos válaszban részesülnek. Ez már önmagában sem szerencsés. Rosszabb csak az lehetne, ha az, amit a jóindulatú megfigyelők a választási láz tüneteként azonosítanak, tartós kórként telepedne rá a közéletre.