Mráz Dániel: Párválasztás kérdőjelekkel

A végső szakaszba jutottak a tárgyalások az Enron energiakolosszus csődje miatt ellehetetlenült Arthur Andersen könyvvizsgáló és tanácsadó cég felvásárlásáról. A vevő minden bizonnyal két nagy rivális egyike lesz. Az ügylet legalább annyi kérdést vet fel, mint amennyit megold.

Egyrészt az akció révén az Enron-iratokat megsemmisítő Andersen akalmazottai megszabadulnának az előítéletekkel terhelt cégnévtől, miközben a felvásárló rangos ügyfélkört örökölhet. Az eladási árból megteremtődne az Enronnal szemben támasztott követelések kiegyenlítéséhez szükséges forrás is.

Az átvétel ugyanakkor jogi, anyagi, praktikus és nem utolsósorban lélektani kérdéseket vet fel. Így senki sem tudja, miként akadályozhatja meg a felvásárló, hogy az Andersennel kap-csolatos rossz előérzetek továbbháruljanak rá. Tisztázatlan, hogyan lehet úgy átvenni a bajba jutott auditcéget, hogy a vevőre semmiféle jogi felelősség ne szálljon át. A piaci versenyt aligha élénkíti, ha öt nagy cég helyett ezentúl csak négyből választhat az ügyfél. Különösen nehéz lehet a választás, amikor egyre több cég törekszik arra, hogy a könyvvizsgálói és tanácsadói megbízást különválassza.

Ténykérdés persze, hogy valamit tenni kell. A gordiuszi csomót akarja átvágni a jegybank szerepét betöltő Fed volt elnöke, Paul Volcker, akit a megszorult Andersen a válságbizottság élére állított. Legyen felvásárlás - mondja -, de utána különválás. A felvásárló cég válassza külön a könyvvizsgálást és a tanácsadást, s ez utóbbitól mielőbb szabaduljon meg.

Persze mindez tűzoltás. A munka oroszlánrésze a törvényhozókra hárul. Új jogszabályokkal elejét kellene venniük a bűnös összefonódásoknak: a tanácsadó nem lehetne könyvvizsgáló is egyben, ráadásul a cégeknek időről időre könyvvizsgálót is kéne váltaniuk. Bűncselekmények persze ekkor is történnének, de a szigorúbb jogi környezetben nehezebb lenne az elkövetők dolga.