Párizs újra gáncsol?

Nem meglepő, ha a tavaly már-ciusi stockholmi EU-csúcs fiaskójának rémképe jön elő az unió állam- és kormányfőinek e hét végi, barcelonai találkozóját előkészítő spanyol elnökség stratégáinak legrosszabb álmaiban. Több jel is utal arra, hogy Barcelonában március 15-16-án megismétlődhet a tavaly márciusi stockholmi eseménysorozat: hosszas egyeztetés és ügyes kompromisszumok után sikerül megállapodni az uniós gazdaság fontos újabb szektorainak liberalizálásáról - tizennégy tagállam között, s aztán a kialkudott csomagot Franciaország egy rövid, de velős "non"-nal küldi az elvetélt reformkísérletek szemétdombjára.

Az EU pénzügyminisztereinek múlt heti tanácsülésén a párizsi kormány ismét egyedül maradt a gáz- és energiapiacok teljes megnyitását célzó javaslatok elutasításával. A hét végén ugyan a német kancellár és a spanyol miniszterelnök is bizakodását fejezte ki, hogy Barcelonában sikerül végre megállapodásra jutni, s az Európai Bizottság elnöke is úgy vélte, "ideális az időpont", hogy a katalán fővárosban az energiapiacok mellett a közlekedési és a munkaerőpiacok liberalizálása terén is fontos döntések szülessenek, Párizs azonban továbbra is dacol.

Erre számos oka van. Nem is csupán az, hogy néhány héttel az áprilistól júniusig tartó választási csúcsszezon előtt (a köztársasági elnökön kívül a parlamentet is újraválasztják) a politikusok sehol a világon nem mernének olyan döntéseket hozni, amelyek rövid távon munkahelyek elvesztéséhez vezetnek. Nem is csupán a közismerten militáns francia szakszervezetek, hanem elsősorban az, hogy Franciaország évtizedek óta "amerikanizálódásnak" tartja és idegenkedve nézi a gazdasági liberalizmusnak azt az angolszász formáját, amelyet az uniós piacnyitási elképzelésekben is felfedezni vél. A Bush-kormányzat múlt heti acélvámemelése még kapóra is jöhet Párizsnak: lám, már Washington is látványosan antiliberális egyes nemzetközi gazdasági kérdésekben. (UGy)