Tálas péter: Atomfordulat Washingtonban

Meglehetősen komoly nemzetközi vihart kavart a The Los Angeles Times azzal, hogy március 9-én megszellőztette az amerikai nukleáris politika felülvizsgálatát célzó Nuclear Posture Review (NPR) egy a Pentagon által a Bush-adminisztráció számára készített 56 oldalas titkos változatát. Itt és most eltekintenék annak boncolgatásától, miként minősíthető az a szerkesztői döntés, amely egy ilyen (az amerikai nemzetbiztonságot vitális érdekeiben érintő) anyag közzétételéhez vezetett, s ezzel - illetve a körülötte kialakult botránnyal - mintegy elfeledtette, hogy a felelős katonai vezetőknek a világ minden táján hasonló javaslatok és tervezetek kidolgozása a feladata. Csupán annyit jegyeznék meg: botorság volna azt hinni, hogy Moszkvában, Pekingben, de akár Londonban vagy Párizsban ne lennének - persze saját képességeikhez idomítottan, de - ilyen jellegű anyagok. Ebben az értelemben az ügy kapcsán ismét egyfajta "fekete bárányként" megjelenített Pentagonnak legfeljebb azt lehet a szemére vetni - és ezt feltétlenül meg is kell tenni -, hogy az anyagot "hagyta" kiszivárogni. S mivel hagyta - és a rossz nyelvek szerint nem véletlenül tette ezt -, a washingtoni vezetés ismét komoly bírálatok kereszttüzébe került.

Az NPR titkosított változatának legtöbb bírálóját elsősorban az háborította fel, hogy az egyébként már januárban a kongresszus elé kerülő dokumentumban a washingtoni kormányzat a haramia vagy lator államokként emlegetett Irak, Irán, Észak-Korea, Líbia és Szíria mellett olyan, a terrorizmus elleni harcban jelenleg szövetségesnek kikiáltott országokkal szemben is elképzelhetőnek tartja az atomfegyver bevetését - ráadásul elsőként -, mint Oroszország és Kína. Jó néhány kritikus szóvá tette továbbá azt is, hogy a terrorizmusellenes koalíciót vezető Egyesült Államok - azzal, hogy az említett listán szerepeltette Iránt is - lényegében visszautasította a Teherán és Washington közötti normalizálódás szeptember 11. után felvetődni látszó lehetőségét. Felettébb kevesen foglalkoztak azonban a kiszivárgó dokumentum véleményem szerint legkényesebb sajátosságával - vagyis annak szemléletével.

Itt és most nemcsak, sőt nem is elsősorban arra gondolok, hogy az NPR kiszivárogtatott változatában megjelenített amerikai célok arra utalnak: az Egyesült Államok (a lehetséges célpontként megjelölt országok, mindenekelőtt pedig Kína és Oroszország elérésének érdekében) az interkontinentális ballisztikus rakéták vagy a rakétákkal célba juttatható töltetek számának csupán a lényegi képességeket nem érintő csökkentése mellett a jövőben akár romba döntheti a kis- és közepes hatótávolságú atomfegyverekre vonatkozó INF-egyezményt is, sőt több mint valószínű, hogy (a régi nukleáris töltetek már bejelentett átalakítása miatt) továbbra sem fogja ratifikálni az átfogó atomcsendszerződést (Comprehensive Test Ban Treaty - CTBT). Nem is csupán arra, hogy az NPR által új típusúnak kikiáltott és kifejlesztésre váró, korlátozott hatású atomtölteteivel azt a hamis látszatot kívánja kelteni a közvélemény előtt, hogy "kis atomfegyver nem atomfegyver", ezzel mintegy a hagyományos fegyverek kategóriájába csempészve át a leendő új "atomketyeréket". Erre vonatkozóan - az Al-Kaida kifüstölésének jelszavára hivatkozva - már az afganisztáni hadműveletek során is megfogalmazódtak javaslatok az amerikai katonai vezetés részéről (amelyek a B-61-11 miniatombomba bevetését szorgalmazták).

Hanem mindenekelőtt arra, hogy az NPR - azáltal, hogy bevethetőnek tart atomfegyvert, ráadásul elsőként, az ilyen fegyverrel nem rendelkező államok, tudniillik az említett latrok ellen is - élesen szemben áll az amerikai biztonságpolitikában is prioritásként hirdetett, szeptember 11-ét követően pedig a hivatalos amerikai retorikában (így például Bush elnöknek a gonosz tengelyéről szóló, méltán elhíresült beszédében is) látványosan kiemelt helyen szereplő nonproliferációs törekvésekkel és elvekkel.

A nonproliferációs törekvések ugyanis eleddig abból a két alapelvből indultak ki, hogy egyrészt az atomhatalmak nem adnak át egyetlen államnak sem olyan nukleáris technológiát, amely alkalmas lehet atomfegyverek létrehozására; másrészt, hogy amennyiben egy adott állam nem érzi fenyegetve magát, úgy legalábbis könnyebben lelohasztható nukleáris és tömegpusztító fegyverek utáni vágya. Márpedig a Nuclear Posture Review - legalábbis a kiszivárogtatott információk szerint - éppen ez utóbbi tétellel való szakítást szorgalmazza. Ha tényleg így van, nem nehéz kiszámítani az amerikai magatartás következményeit. Nevezetesen azt, hogy az NPR hivatalos fenyegetésének hatására az úgynevezett haramia államok valószínűleg még a jelenleginél is fokozottabb és a jogos önvédelemre való hivatkozás következtében jóval problematikusabban elítélhető érdeklődést mutatnak majd a nem békés célú nukleáris és/vagy - amennyiben erre nincs módjuk - az egyéb "egyszerűbb", vegyi és

biológiai tömegpusztító technológiák, illetve az ezeket célba juttató eszközök iránt. Vagyis az új amerikai atompolitika nem csupán a nukleáris proliferáció veszélyének gerjesztésével járhat, de a proliferáció egészére komoly hatással lehet. Ez utóbbi annál is inkább valószínű, mert olyan területen fejti ki bumeránghatását - nevezetesen a vegyi és a biológiai tömegpusztító fegyverek terén -, ahol Washington sem tartozik a szigorú ellenőrzés legbuzgóbb támogatói közé. Gondoljunk csak a biológiai és toxinfegyver-tilalmi egyezmény (BWC) ötödik felülvizsgálati jegyzőkönyvének múlt évi washingtoni elutasítására.

S akkor még nem is tettem említést azokról a legvehemensebb bírálatokról (ilyenek bizony szép számmal elhangzottak még az Egyesült Államok szövetségeseinek körében is), amelyek szerint az atomfegyver bevetésével - nota bene: elsőkénti bevetésével - való amerikai fenyegetőzés a bipoláris világrend bukása után több mint egy évtizeddel nem értelmezhető máshogyan, mint a politikai latorkodás kategóriái szerint.