Miközben szeptember 11-e hullámai elsodorták a világ vezető biztosítói és viszontbiztosítói többségének a profitját, itthon a szakma - nyugodtabb, biztonságosabb vizeken hajózva - tisztes, a tavalyinál tizenkét százalékkal nagyobb mértékű adózatlan nyereséget ért el.

Miközben az Amerika miatt frankmilliárdnyi veszteséget leíró svájci Swiss Re, arcán kényszermosollyal, a deficit után is osztalékot fizet részvényeseinek, nálunk - ahol persze kisebbek a méretek - a biztosítók húszmilliárd forintos nyereséget értek el, ami az 1999. évi mélypont után a 2000. évben megindult fejlődés megszilárdultát jelzi.

A társaságok tőkearányos profitja még a kiváló évet zárt hazai bankpiacon is megállná a helyét, a középmezőnyben találnák magukat egy efféle összevetésnél. Még inkább biztató, hogy - a pár évvel ezelőtti helyzettel szemben - a nyereségnövekedés 2001-ben a biztosítói alaptevékenységből származó haszon gyarapodásának köszönhető, a befektetési eredmények stagnáltak.

Biztosítói szemmel világos: nincs itt Amerika. Először is, a magyar piac szereplői az ipari biztosítások díjemeléseit "lekezelték", ezek amúgy is csak közvetetten hatottak itt. Ugyanez volt a helyzet a nemzetközi befektetési piac földindulásával, hiszen az óvatos társaságok mostanság vagyonuk mintegy hetven százalékát hazai állampapírokban tartják, és fütyülnek a világra.

A nagy éljenzés közepette azért akad pár bökkenő. Például a tavalyi összprofit akár felét most (is) egyedül az ÁB-Aegon hozta, s többségében ismét csak az igazán nagy szereplők zártak jól. Eközben kilenc-tíz kisebb cég újból és újból veszteséget halmoz fel, vagy picurka nyereségét a korábbi évek elhatárolt deficitjének csökkentésére fordítja. Így aztán a profit mégiscsak a megmaradás vízválasztója lehet itthon.

Binder István