Ellenszavazat
Az idei választás az első, amelyen a polgárok nem valami ellen, hanem valami mellett voksolhatnak - a Fidesz vezetői által többször hangsúlyozott gondolat jelentős szerepet kapott a választási kampányban, egyfajta kibővített megfelelőjeként a rövid "Velünk az ország!" szocialista szlogennek.
A nem fél, hanem négy éve zajló kampány jelentősebb részben azonban kimondva-kimondatlanul mégis a protestszavazatok összegyűjtéséről és maximálásáról szól. Tény ugyanis, hogy lényegesen könnyebb valami ellen, mint valami mellett tömegeket felsorakoztatni és megmozgatni. A Fidesz kommunikációjának egyik alapvetése ennek fényében az "aki nincs velünk, az ellenünk van" gondolat továbbfejlesztése: aki nincs velünk, az önakasztásra érett hitetlen, esetleg hazaáruló, striga, vagy pusztán a múlt sötét erőinek (re)inkarnációja... A jobboldali szavazótömeg egy igen fontos, a választásokat eldönteni képes mértékű része e retorika, az MSZP-SZDSZ harci elutasítása mögött sorakozott fel, és nem a kormánypárt programja, esetleg vélt-valós eredményei hódították meg.
Ugyanakkor a Fidesz-retorikát gyűlöletbeszédként aposztrofáló MSZP is jobbnak látja a kampány utolsó napjait a protestszavazatokra, mint a saját magáról szóló kommunikációra áldozni. Az amúgy is későn, a múlt hét végén bedobott, rosszul tálalt 13+1 programcsomag - mely két héttel ezelőtt bemutatva akár eldönthette volna a választásokat - immáron sehol nincsen, ehelyett azonban a párt összes politikusa tiltakozik a legújabb Kövér László-nyilatkozat ellen.
Azt tehát mindkét, saját győzelmét nemzeti sorskérdésnek beállító oldal gyönyörűen bemutatta, miért ne szavazzunk a másik félre. A kérdés már csak az maradhat, miért szavazzunk valamelyikre?
Dudás Gergely
