Ilyen-olyan költségvetés

Két éve tartó folyamatnak szakad vége azzal, hogy az idén a költségvetésben már nem képződik a szó szoros értelmében vett többletbevétel. Ugyan a távozó és a posztra készülő pénzügyminiszter is legalább kétszázmilliárdnyi szabad forrást emleget, optimizmusuk sokkal inkább a választási kampányban vállalt elkötelezettségekkel magyarázható, semmint a valós költségvetési folyamatokon alapul.

Az elmúlt két évvel ellentétben 2002-ben már nem lehet az alultervezett infláció bevételeket duzzasztó hatásáról beszélni, a gazdasági növekedés pedig jócskán, legalább két százalékponttal marad el a büdzsé megalkotásánál használttól. Ettől kezdve pedig aligha találni tankönyvet, amely kedvezően értékelné a fiskális fegyelem további lazulását.

Az idei költségvetés számos tényező szerencsétlen alakulásának következtében olyan, amilyen. Egyetlen dolognak köszönhető, hogy a várt kétszázmilliárdos többlet még mindig adu ász lehet miniszteri beszédekben. Ez pedig az előző évi kassza alultervezése, pontosabban az, hogy az előirányzatok tavalyi korrekcióját nem vezették át az idei számokon is.

Durva hiba azonban az "olyan" többletet összekeverni az "ilyen" többlettel. Ma a többlet leginkább azon előirányzatokon képződik, melyeket az államnak - gyakorlatilag postásként - azonnal vissza is kell osztania. Ez a helyzet a magasabb társadalombiztosítási járulékbevétel esetében. Ezzel ellentétben az "olyan" többletet a klasszikus adóbevételekből szedi az államkassza: áfából, társasági adóból. Nos, az elmúlt három hónap bevételei azt mutatják: az "olyan" bevételek nem igazán hoznak többletet.

A szavakon túl konkrét üzenete is van az államháztartás ilyen-olyan számainak. Az "olyan" többlet adhatna alapot az igazi nagyvonalúságra, a nyugdíjak, keresetek minden határon túli emelésére. Az "ilyen" többlet ugyanakkor a költségvetés egyenlegének megtartásához sem mindig elegendő.