Budapest megbüntette a kormányt az elmúlt négy évért - állítják a választás első fordulójának eredményei alapján a politikusok és az elemzők, s a fővárostól megvont támogatások és lehetőségek sorában mindenki a metrót említi az első helyen. A közlekedés teljes összeomlásának szélén egyensúlyozó városban pedig már terjed a hír: hamarosan megkezdődik az építkezés.

Kormányváltás esetén a dolog egyszerűnek tűnhet, hiszen a szocialisták miniszterelnök-jelöltje volt az a pénzügyminiszter, aki a fővárossal egykor aláírta a metrószerződést. Mivel a választások második fordulója előtt nem célszerű pesszimista forgatókönyvekkel előállni, így a politikusok most még alig-alig beszélnek arról, hogy az 1998-ban kötött megállapodást nem lehet csak úgy elővenni a fiókból és leporolni. Bár a főváros a kormányzati megszorítások ellenére sem költötte el a metróépítésre tartalékolt 30 milliárd forintot, az elmúlt négy év alatt alaposan beszűkültek anyagi lehetőségei. Kérdés, hogy most, négy évvel az eredeti szerződés aláírása után el tudja-e vállalni a metró költségeinek 40 százalékát. S ha elvállalja, hogyan finanszírozható a csőd felé közeledő tömegközlekedés állapotának javítása, miből épülnek a hiányzó utak, szennyvíztisztítók, mi történik a pusztuló belső városrészekkel?

S mit tud mindebből vállalni a kormány? Vagy az 1998-as terveken kell változtatni?

Az álláspontok eltérőek, s nem kétséges, hogy a legjobb együttműködési szándék esetén is hosszú tárgyalásokra és nagyon kemény harcokra lehet számítani. Szóval nem érdemes a Móricz Zsigmond körtéren ácsorogni, néhány évig még biztosan nem jön a metró.