Külföldi lapszemle

Financial Times



A nagy olajtársaságok nagy pénzeket akarnak befektetni az orosz olaj- és gáziparba. Öt évvel ezelőtt ezek a törekvések az orosz pénzügyi válság áldozatául estek. Mostani újraébredésük nemcsak az emelkedő olajárnak, hanem inkább a Putyin elnök által teremtett rendezett viszonyoknak köszönhető. A magasabb olajár, a jobb tulajdongyakorlás és a kisebbségi részvényesek méltányos kezelése olyan légkört teremtett, amelyben az orosz olajbárók rájöttek, többet kereshetnek, ha saját vállalatukba fektetnek be és olajat termelnek, mint ha az aktívákat lekopasztanák és a vagyonukat adóparadicsomokba mentenék. Közvetve a hazai vállalatok javuló viselkedése elkerülhetetlenül előnyös a külföldiek számára is. Ennek következménye, hogy a nyugati olajtársaságok számára kevésbé fontossá váltak a termelés megosztásáról szóló szerződések, amelyek számukra formális adómentesség nélkül értelmetlenek. A nyugati vállalatok számára alternatíva, ha vállalati szövetkezéssel vagy részvénybefektetéssel működnek együtt az orosz vállalatokkal. Hosszabb távon az orosz olajnál fontosabb a gáz, amelyből egy napon Európa fő forrása lehet. De Oroszország attól tart, hogy az EU gázpiaci liberalizációja aláássa a hosszú távú szerződéseket. Ezért hívták meg most Miller Gazprom-elnököt az EU energiaügyi minisztereinek e hét végi pamplonai találkozójára.



Der Standard



Buenos Aires-i kommentárok már kormányozhatatlannak tartják a csődbe jutott Argentínát. Külső segítség nincs a láthatáron. De az egykori tehetős országban, ahol a 37 milliós lakosság fele a szegénységi határ alá sülylyedt, nem lehet már több tízezer tisztviselőt elbocsátani. A gazdasági miniszter a bankszünnapokkal meg nem fékezett pénzkiáramlást azzal a törvénnyel akarta megállítani, amely szerint a megtakarításokat kötelezően tízéves lejáratú, alacsony kamatozású kötvényekre cserélik. A törvényt végül nem fogadták el, a miniszter távozott. Szerdán Buenos Airesben a pezó újabb fix dollárárfolyamáról beszéltek - sokak szerint az ilyen árfolyam váltotta ki eredetileg az egész válságot.



Süddeutsche Zeitung



Aznap, amikor Brüsszelben az EU-bizottság megállapította a német adósságállomány növekedésének veszélyét, a kancellár Berlinben kihirdette választási programját. Brüsszel szűk határokat szab a kormányfőknek. Azt senki sem vetheti Schröder szemére, hogy figyelmen kívül hagyja az üres kasszák kényszerét. Eichel pénzügyminiszternek ezért is sikerült elfogadtatnia mérsékelt takarékossági programját. Nagyon kétséges azonban, hogy a választóknak tetszik-e majd, ha az SPD és a zöldek politikusai négyévi hivatali idő után nagy sikerként ünneplik az államháztartás konszolidálását. A szövetségi köztársaság csak akkor nyeri vissza tekintélyét a közgazdászok szemében, ha az állami költségvetés szanálása sikerül. De ennek a dicséretes mutatványnak együtt kell járnia a struktúra, elsősorban a munkaerőpiac és a szociális rendszerek reformjával. Itt tétovázik Schröder. Senki sem várja, hogy épp most radikális kiadáscsökkentéssel álljon elő, de miért betonozza be már ma azokat az állapotokat, amelyeket állítólag meg akar változtatni?