Külföldi lapszemle

Financial Times



A pénzügyileg megroggyant és csökkentett műszakszámmal dolgozó varsói Daewoo-FSO autógyár cáfolni látszik a globalizáció lelkes híveit. A lengyelek körében kezdik újragondolni az országba áramlott, 40 milliárd dollárt kitevő külföldi befektetések előnyeit. A bankok aktíváinak mintegy háromnegyede külföldi kézben van, de most a kormány két nagy állami bankot meg akar tartani, és a megmaradt állami vállalatokat is csak feljavítás után tervezi eladni. Az IMF küldöttsége a múlt hónapban arra figyelmeztette a lengyeleket, nem engedhetik meg maguknak a pénzügyi és humán erőforrások gazdaságtalan működtetését. A külföldi közvetlen befektetések meggyőződéses pártfogói is elismerik, hogy az exporttőke Lengyelországban nem váltotta be a várakozásokat. A gdanski piacgazdasági intézet megállapította, hogy a külföldi tulajdonban lévő vállalatok műszaki hatékonysága jobb, de kutató- és fejlesztőrészlegeik nem Lengyelországban vannak, és nem nagyon újítanak. Elemzők szerint a kormány politikai okokból alkalmazza a gazdasági nacionalizmust, a munkásság körében ugyanis a külföldi befektetések nem népszerűek. Tekintettel a kommunista korszak tapasztalataira, az állami dirigizmus csak kárt okozna Lengyelországnak.



Handelsblatt



A hat vezető gazdasági kutatóintézet majdnem 1,3 millió euróba kerül a költségvetésnek, pedig előrejelzéseik és tanácsaik nem éppen meggyőzőek. Politikai receptjeik is zavaróak. Fél éve még a pénzügyi politika változtatását javasolták: gyors adókönnyítést az élénkítés érdekében. Most a pénzügyminiszter takarékosságát támogatják, csak távlati célnak látják az adók csökkentését. Az intézetek a pénzügyminiszternek azzal az EU-nak tett ígéretével indokolják álláspontjukat, hogy az ország 2004-ig majdnem eléri a kiegyensúlyozott költségvetést, azonban nagyobb takarékosságra gondolnak, mint amennyit Eichel pénzügyminiszter megvalósítani képes: a kiadások évenként félszázalékos csökkentését.



The Wall Street Journal Europe



Jó volna látni, amint komoly tüntetők üvöltöznek az IMF előtt, tiltakozva a nemzetközi csődbíróságról szóló javaslata ellen. A valutaalap céljának persze van értelme: ki kell dolgozni az államok fizetőképtelensége esetén követendő rendezett eljárást, különben a hitelezők marakodnának a morzsákon. Nem volt ez nagy probléma akkor, amikor a hitelezők néhány nagy bank közül kerültek ki. Ma azonban a legtöbb ország kötvényeket bocsát ki, amelyek azután kikerülnek a másodlagos piacra. A megoldásra két javaslat van: az amerikai pénzügyminisztérium szerint a kötvényekről szóló szerződésekbe fel kell venni a "kollektív akció" cikkelyét. Erre már van jogi precedens. Az IMF ezzel szemben globális "11. cikkelyt" (utalás az amerikai csődtörvénynek az adósokat védő részére) és nemzetközi csődbíróságot ajánl. Elhiszi-e valaki, hogy az IMF nem sorolná a saját hiteleit más hitelezőké elé? Ez az indítvány része annak a törekvésnek, hogy feladatot keressenek az IMF-bürokrácia számára a Bretton Woods-i rendszer összeomlása után.