Repülőgyártásról álmodik a repülőgépgyáros

Nagy múltú céghez szegődött Kovács Géza Péter: a Pestvidéki Gépgyár elődje sorozatban gyártott világszínvonalú katonai repülőket. A friss diplomás repülőmérnök számára már a 70-es évek első felében világos volt, hogy az igazi szakmai sikerhez további, most már jórészt gazdasági felsőfokú ismeretek is szükségesek. Tanult és dolgozott: az 1952-ben létrehozott, virágzó Pestvidéki Gépgyár szervizelte akkoriban a Varsói Szerződés katonai repülőgépeit és helikoptereit.

Az 1989-es csúcsév után a vállalat mélypontra jutott. A rendszerváltás utáni években elveszítette korábbi, biztos megbízásait, súlyosan eladósodott, majd néhány viharos privatizációs kísérlet után az állam nyakán maradt. Élére 1990-ben állították Kovács Géza Pétert, aki társaival úgy döntött, meg kell menteni a padlóra került gyárban felhalmozódott tapasztalatot.

1992-ben létrehozták a Dunai Repülőgépgyár Rt.-t, vezérigazgatóvá Kovács Géza Pétert választották. Az új társaság megszerezte a Pestvidéki Gépgyár eszközbérlésének és működtetésének jogát. Folyamatosan fejlesztettek és javítottak típusokat, együttműködést alakítottak ki külföldi partnerekkel. 1992-1996 között a vállalat nyereséges volt.

A belülről jött megoldással sikerült fenntartani a minőségi repülő- és helikopterjavítást, de nyilvánvalóvá váltak a további fejlődés korlátjai is. Az újfajta, piaci körülmények közepette működő vállalat gondjainak egy része közös a többi hazai hadiipari vállalatéval. Az rt. létrehozása után egy évvel ezért Kovács Géza Péter vezetésével létrejött a Magyar Hadiipari Egyesület, amelynek neve 1999-ben Magyar Védelmiipari Szövetséggé szelídült.

Kovács Géza Péter ettől kezdve egyre gyakrabban hallatott magáról az iparág szószólójaként, nemzetközi kapcsolatainak fejlesztőjeként. A külföldi gyakorlatra, valamint stratégiai megfontolásokra hivatkozva a hazai beszerzéseknél elsőbbséget sürgetett a magyarországi szállítók számára, ám kezdeményezését az Országgyűlés honvédelmi bizottságának akkori elnöke ellentétesnek érezte a verseny diktálta elvárásokkal.

A lobbi persze csak eszköz, a cél maga a hazai védelmiipar felélesztése, ezen belül is a Dunai Repülőgépgyárban rejlő lehetőségek kihasználása, a cég felfuttatása. Erre már az egyesület indulásának évében jó lehetőségek nyíltak. Megindult a "milyen katonai repülőgépet vesz Magyarország?" című össznemzeti lobbijáték. Úgy tűnt, bármi lesz a végeredmény, az rt. csak jól járhat. A repülőgép-beszerzéshez - mint általában a hadiipari beszerzésekhez - ugyanis ellentételezés társul, e szerint az eladó az ügylet értékének megfelelő nagyságú itteni vásárlásra, főleg exportnövelő beruházásra vállal kötelezettséget. Kovács Géza Péter ekkor nehezményezte, hogy a magyar állam által aláírt ellentételezési egyezményekben nincs kikötve a magyar beszállítás, a potenciális eladók mégis rendre felvetették a tököli cég bevonásának lehetőségét. Elsőként a Gripent kínáló svéd Saab ajánlott fel 1993-ban együttműködést, s az rt. 1996-tól valóban szállított is 11 farokkúpelemet a géphez. De nem maradt el a Lockheed-Martin sem, amely a régióbeli országok közös vásárlása esetére helyezett kilátásba európai összeszerelést, komoly magyar részvétellel. A francia Dassault 1996-ban ígérte szárnyelemek tököli gyártását.

Kovács Géza Péter akkoriban hangoztatta, hogy a külföldről vásárolt gépek árának egyharmadát magyarországi cégek is képesek lennének előállítani összeszereléssel, alkatrészgyártással. Ám a lehetőségek nagy része lehetőség maradt, közben pedig egyszer-egyszer a padló közelébe került a társaság. 1995-ben és 1996-ban is felröppentek hírek az esetleges bezárásáról, meg is vált a cég néhány dolgozójától. Az erőre kapás 1996-1999 közé tehető éveiben megint közelinek tűnt a nagy kiugrás. Ekkoriban kerültek előtérbe a katonai repülőgép-beszerzés alternatívájaként a felújítások. Német, orosz és izraeli együttműködési lehetőségekről tárgyaltak.

A társaság mostanában ismét nagy üzletre készül. A visegrádi országok honvédelmi miniszterei a napokban döntöttek országaik Mi-24-es katonai helikoptereinek közös felújításáról. A részletek csak a rövidesen aláírandó szerződésből derülnek ki, de sejthető, hogy a munkából nagyobb falat juthat ez e téren kiemelkedő gyakorlattal rendelkező Dunai Repülőgépgyárnak.

Kovács Géza Péter közben stratégiai partnert keres cégének. Jelentkező a Mi-24-es felújítások vonzásában akad bőven, ám ő olyan vállalattal szeretne társulni, amely által a Dunai Repülőgépgyár csatlakozhatna egy komolyabb európai társuláshoz. Nincs egyedül vágyával: ismét repülőt szeretne gyártani. Erre kicsi az esély, de egy komolyabb rész-egységgyártást nem tart elképzelhetetlennek.

Munkatársunktól