A tisztított szennyvíz nélkül nehéz lesz megőrizni Magyarország vízbőségét

Magyarországot gyakran nevezik víznagyhatalomnak, hiszen bőséges felszín alatti készletekkel, nagy vízhozamú folyókkal és világszínvonalú termálvizekkel rendelkezünk. Ez a kép azonban könnyen félrevezető lehet: a Kárpát-medence természeti bősége nem garantálja automatikusan a jövő generációk biztonságos vízellátását.

A helyzet ennél jóval sérülékenyebb. Felszíni vizeink több mint 90 százaléka külföldről érkezik, így erősen függünk a környező országok vízgazdálkodási döntéseitől és a közös vízgyűjtők állapotától. Minderre ráerősít a klímaváltozás: egyre kevesebb a csapadék, gyakoribbak az aszályok, a hirtelen lezúduló, nagy intenzitású esők pedig nem hasznosulnak, hanem gyorsan elfolynak. Közben a felszín alatti vízbázisok is apadnak.

A gondokat súlyosbítja, hogy sok térségben elavult a víziközmű-hálózat, így évente tízmillió köbméternyi ivóvíz vész el. És mindez pont akkor történik, amikor a gazdaság vízigénye – főként az olyan nagyfogyasztó ágazatok miatt, mint az akkumulátorgyártás – soha nem látott mértékben nő.

Újrahasznosított szennyvíz mint a megoldás része

Ahogy az energiánál gyakran mondják: a legjobb energia az, amit nem használunk fel. A vízgazdálkodásra ugyanez igaz – a legértékesebb víz az, amelyet megőrzünk természetes állapotában, és más forrásból fedezzük a szükségleteket. Az ipar számos területen – például hűtésnél – nem igényel ivóvízminőséget, így ezeket az igényeket kiválóan kiszolgálhatja a tisztított szennyvíz. Ez a víz egyszer már része volt a gazdasági körforgásnak, és ha nem hulladékként, hanem másodlagos erőforrásként tekintünk rá, új értelmet nyer.

Jelenleg a szennyvíztisztító telepeken kezelt vizeket többnyire visszavezetjük a folyóinkba – ahonnan gyakran rövid úton tovább is sodródnak a határon túlra. Pedig sokkal célszerűbb lenne helyben hasznosítani őket, és tisztítás után a vízigényes ipari létesítményekhez irányítani. Ez nemcsak a természetes vízbázisokra nehezedő nyomást enyhítené, hanem nagyban csökkentené az ország vízgazdálkodásának ökológiai lábnyomát is.

Digitális iker: intelligens eszköz a fenntartható vízgazdálkodásban

Az egyik legígéretesebb technológia, amely segítheti a tisztított szennyvíz hatékonyabb felhasználását, a digitális iker (digital twin). Ez gyakorlatilag a szennyvíztisztító telep virtuális mása, amely valós idejű adatokból épül fel. Szenzorok mérik a vízminőséget, az energiafelhasználást, a kémiai és biológiai mutatókat, majd ezek alapján egy számítógépes modell automatikusan optimalizálja az üzem működését. Az így kialakított beállításokat ezután a valóságban is biztonságosan alkalmazhatják.

A Xylem által már több országban bevezetett módszer nemcsak az újrahasznosítás hatásfokát javítja, hanem kézzelfogható megtakarítást is eredményez: az energia- és vegyszerfelhasználás akár 10-15 százalékkal is csökkenthető. Ráadásul a digitális iker lehetőséget ad arra, hogy az üzemeltetők kockázatmentesen próbáljanak ki új megoldásokat – anélkül, hogy a működő rendszerhez közvetlenül hozzá kellene nyúlniuk. Különösen ott lehet hasznos ez a technológia, ahol a vízművek szakemberhiánnyal küzdenek.

A digitálisiker-rendszerek nagy előnye, hogy tanulnak a korábbi működési adatokból: minél több információ áll rendelkezésre, annál pontosabbá és megbízhatóbbá válik a modell. Ez hosszú távon nemcsak az aktuális működés optimalizálására, hanem stratégiai döntések előkészítésére is alkalmassá teszi a rendszert – például új kapacitások tervezésekor, karbantartások időzítésekor vagy hirtelen terhelésváltozások (pl. ipari bővülés) esetén. Egy ilyen rendszerrel nemcsak hatékonyabbá, de kiszámíthatóbbá és fenntarthatóbbá is válhat a vízgazdálkodás.

Debrecen példája: vízbiztonság ipari nyomás alatt

A szennyvíz újrahasznosítása mindenhol racionális megoldás, de Debrecenben különösen időszerű kérdés. A város vízellátása jelenleg a Tiszára és a felszín alatti készletekre épül, amelyek már most is szűkösek. Nem biztos, hogy hosszú távon elegendők lesznek a lakosság mellett a gyorsan bővülő ipar – különösen az akkumulátorgyártás – vízigényeinek fedezésére. Éppen ezért komoly lehetőség rejlik a városi szennyvíz ipari célú hasznosításában, amelynek előkészítése már zajlik. 

A kontextusban gyakran emlegetett „szürkevíz” fogalma ugyanakkor nem azonos a tisztított szennyvízzel. Szürkevíznek a háztartási tevékenységekből – például zuhanyzásból vagy mosásból – származó, alacsonyabb szervesanyag-tartalmú víz számít. A „feketevíz” ezzel szemben erősebben szennyezett, például WC-öblítésből származik. A szennyvíztisztító telepek azonban mindkettőt képesek olyan minőségre tisztítani, amely bizonyos ipari folyamatokban biztonságosan újrahasznosítható.

Tudatos döntések nélkül nem maradunk vízben gazdag ország

A világban már számos példa bizonyítja, hogy a szennyvíz újrahasznosítása működőképes megoldás. Elég Izraelre gondolni, ahol a mezőgazdasági vízellátás szerves része lett. Magyarországon ezzel szemben a technológia még alig ismert: a rendszerváltás előtt voltak ugyan kísérletek – például nyárfások öntözése tisztított szennyvízzel –, de az ipari felhasználás mindmáig szinte fehér folt. Pedig a lehetőség adott.

Ha valóban fenn akarjuk tartani Magyarország „vízben gazdag” voltát, nem bízhatunk kizárólag a természet jóindulatában. Szükség van korszerű technológiák bevezetésére, hosszú távú vízstratégiára és célzott infrastruktúra-fejlesztésekre. A tisztított szennyvíz ipari hasznosítása nem elméleti jövőkép, hanem egy azonnal alkalmazható, kézzelfogható eszköz – amelyhez nem kell évtizedes kutatás-fejlesztés, csak a meglévő tudás és infrastruktúra okosabb kihasználása.