Ünnep a "magára maradó" tőzsdén

Aki figyelemmel kísérte az elmúlt nyolc évben a hazai pénz- és tőkepiac fejleményeit, valószínűleg egyáltalán nem lepődött meg azon, ahogy a tőzsde reagált a jelenlegi kormánykoalíció várható bukására. A piac nyitásban elért 360 pontos emelkedése jól jelzi azt az optimizmust, amit egyrészt a MIÉP-től történő megszabadulás, másrészt a mainál sokkal jobb emlékű MSZP-SZDSZ koalíció esetleges visszatérése okozott.

A baloldal 1994 és '98 közötti kormányzására szinte nosztalgiával emlékeznek a befektetők: ekkor jelentek meg a piacon a nagy nemzetközi befektetési alapok - elhozva a dübörgő hosszt 1996-97-ben. A tőzsde négy évvel ezelőtti reakciója a választási eredményre jelentős visszaesés volt, ami a MIÉP bejutásának és a bizonytalanságnak szólt. A gazdasági és a pénzügyminiszteri poszt várományosainak megnevezése azonban megnyugtatta a kedélyeket, és a tőzsdét egy darabig nem érdekelte a politika.

A négy év során azonban a polgári kabinet a piacgazdaság alapvető normáit felrúgva avatkozott be a piaci folyamatokba, kényszerítette rá akaratát tőle nagyrészt, illetve teljesen független tőzsdei társaságokra is. A Molnak okozott több mint 250 milliárd forintos gázveszteséggel a kormány deklarálta: a polgárok pénztárcája az első, a magas világpiaci gázár okozta veszteséget fizessék meg az olajtársaság részvényesei. A kormányt a világpiaci trendek egyáltalán nem érdekelték akkor, amikor a hatósági árképzés révén csorbították az áramszolgáltatók és a gyógyszergyárak profitját, amikor viszont az inflációs és növekedési célok nem teljesültek, azt rögtön a globális recesszió számlájára írták. A miniszterelnök deklarálta is, hogy nem tartja sokra a tőzsdét. Jól jelezte ezt az árfolyamnyereség megadóztatása is.

A tőzsde persze az elmúlt években is többé-kevésbé hatékonyan működött (a kormány intézkedései által sújtott cégek árfolyama azonnal a mélybe szakadt, az utóbbi időben azonban az uniós csatlakozás közeledte és a stabil makrohelyzet nyomán ismét vevőként léptek fel a külföldiek), s nem szabad elfelejteni, hogy a befektetővédelem területén is áttörést hozva módosították az értékpapírtörvényt, majd az ezt is integráló, rég várt új tőkepiaci törvény is az Orbán-kabinet regnálása alatt került elfogadásra. Igaz, kissé későn: a felvásárolható cégek szinte mindegyike távozott a parkettről. Nem állítható, hogy ez kizárólag az Orbán-kormány számlájára írható, az azonban kétségtelen, hogy a kabinet nem sokat tett a folyamat megfordítására.

A polgári koalíció valószínűsíthető bukása a kiszámíthatóság viszszatérését ígéri a befektetőknek. Vagyis a kormány váratlan beavatkozásának kockázata kikerülhet az árfolyamokból. Többre ne számítsunk, a régi szép idők visszatérése hiú ábránd. A tőzsdét elhagyó cégek helyére igen nehéz lesz új társaságokat csábítani, a forgalom valószínűleg nem emelkedik érezhetően, a BÉT pedig előbb-utóbb kénytelen lesz feladni önállóságát.

Ács Gábor