Mozgástér a Közel-Keleten

"Ha nem tudsz megoldani egy problémát, terjeszd ki" - idéz a The Washington Post egy névtelen amerikai illetékest, aki ezzel magyarázza azt, hogy Washington szerint mégsem az izraeliek és palesztinok közötti direkt közvetítéssel kell kísérletezni, hanem négyes nagyhatalmi felügyelet mellett, más érintett szereplők bevonásával megpróbálni a térség valamennyi bajára gyógyírt keresni. A Colin Powell külügyminiszter által ismertetett nemzetközi Közel-Kelet- konferenciatjavaslata ötvözi Ariel Saron izraeli kormányfő három hete tett indítványát azzal a szaúdi kezdeményezéssel, amelynek értelmében az arabok normális diplomáciai kapcsolatokat létesítenének Izraellel, ha az kivonul a leendő palesztin államnak megítélt összes területről.

A valamikor nyár elején kezdődő tanácskozásra Izrael és a palesztinok, Egyiptom, Jordánia, Szíria, Libanon és Szaúd-Arábia kapna meghívót, esetleg még néhány térségbeli ország. Formailag a politikai, biztonsági, gazdasági teendőkről folytatandó szimultán tárgyalások olyan új fóruma lenne ez, amely mintegy megkerüli az izraeli-palesztin tyúk-tojás vitát a politikai és biztonsági lépések időzítéséről; vagy legalábbis kicsinyítőüvegen keresztül szemlélné azt. A javaslat megtételére az adott lehetőséget, hogy Izrael a múlt héten visszaadta Jasszer Arafat palesztin vezető mozgásszabadságát.

Az új konferenciára az Egyesült Államok, az ENSZ, Oroszország és az Európai Unió égisze alatt kerülne sor, miáltal az ENSZ visszaszerezhetne valamennyit az elmúlt másfél évtizedben megkopott tekintélyéből, Moszkva is visszaférhetne a társelnöki asztalhoz - megfényezve egy kicsinyt a nagyhatalmi státus fakuló glóriáját -, s az EU is ragyogó alkalmat kapna arra, hogy megcsillogtassa egységes külpolitizálási képességét. Törökország máris jelentkezett házigazdának. Minden nemzetközi szereplő jól jár, kérdés, mit szólnak hozzá az érintettek. Saron például ma kezd tárgyalásokat Washingtonban. (SzH)