Felmelegített orosz kapcsolatok

Ma Moszkvában tárgyal Kovács László magyar külügyminiszter, akinek látogatása egyebek között azt a célt is szolgálja, hogy előkészítse a legfelső szintű találkozót a két ország között. Hírek szerint Medgyessy Péter valamikor november vége tájt utazik az orosz fővárosba: pontos időpontról azután születhet döntés, amikor rögzítik Medgyessy washingtoni vizitjét. (Talán nem véletlen, hogy az utódpártlét ellen tiltakozó MSZP miniszterelnöke előbb az USA-ba akar eljutni, elkerülendő a pikírt megjegyzéseket honi politikai ellenfelei részéről.)

A kedvezőbb légkör kialakulását már az is mutatja, hogy a Medgyessy-kormány hatalomra kerülését követően szinte azonnal elkezdte szervezni a kormányfő moszkvai útját, ami a diplomácia nyelvén azt jelenti: kiemelkedően fontosnak tartja ezt a viszonylatot. Az pedig, hogy hamarosan létre is jöhet a vizit, jelzi, Moszkvában is "számon tartanak" minket. Ez azért is jelzésértékű, mert az előző ciklusban alaposan lehűltek a kapcsolatok: a rendszerváltást követően az Orbán-kormány négy éve alatt fordult először elő, hogy nem tartottak legmagasabb szintű magyar-orosz találkozót. (Antall József kétszer, Boross Péter és Horn Gyula egyszer talákozott hivatalosan regnáló kollégájával.)

Habár a mai moszkvai külügyminiszteri találkozón politikai kérdésekről lesz szó, a gazdasági problémák is napirendre kerülnek. Ez - a korábbi vámviták elcsitultával - ma gyakorlatilag két kérdéskört jelent. Az egyik a kétoldalú kereskedelmi forgalomban hagyományos és tetemes magyar passzívum, a másik pedig a még meglévő, 400 millió dollár plusz mintegy 50-60 milliós kamat törlesztésének problematikája.

A magyar passzívum lefaragása ugyan érdeke Budapestnek, ám csodafegyverek nincsenek, s csodákat sem szabad várni. Az évi kétmilliárd dollár körül mozgó passzívumunk ugyanis legfőképpen az energiahordozók importjának köszönhető: tavaly csak 100 millió dollárral volt nagyobb a passzívum, mint az orosz energiahordozó-importunk értéke. Kőolajat, földgázt pedig mindenképpen be kell szereznünk a világpiacon, valamely reláció(k)ban ez a behozatal mindenképpen jelentkezne. Ennek ellenére sok a kísérlet a magyar kivitel fokozására, aminek egyébként egy periódusban, az orosz pénzügyi válságig volt is eredménye. A napirenden lévő javaslatok között szerepel például konszignációs raktár létesítése, orosz közületi beszerzések ösztönzése, hitelkonstrukciók működtetése és az oroszországi régiókkal való közvetlenebb kereskedelmi kapcsolatok fejlesztése.

Az inkább politikafüggő adósságtörlesztés ügyében az elmúlt években gyakorlatilag semmi sem történt. A kilencvenes évek elején látványosan beindult folyamat (Moszkva ripsz-ropsz törlesztett 900 millió dollárnyit az 1,7 milliárdos állományból) már a Horn-érában megtorpanni látszott. Az egy - ám üdítőnek korántsem mondható - kivétel a kudarcba fulladt adósságeladási kísérlet volt. (Moszkva végül megvétózta az Orbán-kormány által amúgy jóváhagyott üzletet, 250 millió dolláros adósság eladását a másodlagos piacon, 31 százalékos árfolyamon az ebben a műfajban nem ismert osztrák Meinl Banknak.) Úgy tudjuk, szakértők szerint 52 százalékos árfolyamon reális esély van az adósság rendezésére, s vannak is ötletek, amelyeket csokorba kötve be lehet mutatni Medgyessy moszkvai látogatásán. Előbb persze itthon kellene végre egyértelmű döntést hozni arról: hazai pályán pontosan milyen feltételekkel, milyen módon, kiknek teszik lehetővé a részvételt az orosz adósságleépítési ügyletekben.