Felháborodás borítékolva

Különösebb kockázat nélkül megjósolható, hogy óriási felháborodást fog kiváltani az Európai Bizottság tegnap közzétett javaslata a közös agrárpolitika átalakításáról. A kap-reform önmagában is szitokszónak számít számos érdekcsoport számára. A mezőgazdasági termelők brüszszeli lobbiszervezete például máris rossz irányba menőnek, rossz időzítésűnek és önellentmondásosnak minősítette Franz Fischler terveit, és egyértelművé tette, hogy most legjobb lenne változatlanul hagyni az egész rendszert. Különféle környezetvédő szervezetek viszont a júliusi (némileg merészebb) reformelképzelések felvizezésével vádolják Brüsszelt.

A legnagyobb vihart azonban néhány tagállam kormányzatán belül kavarja majd a bizottsági javaslat. Lesznek olyan tagországok, amelyek kevesellni fogják a kap közgazdasági abszurditásainak feloldására tett brüsszeli erőfeszítéseket, élükön valószínűleg Németország és Nagy-Britannia áll majd. Heves kirohanások várhatók viszont a reform ellen az azt túl radikálisnak tartó fővárosokból, leginkább Párizsból. Az Európai Bizottságnak tehát minden irányba védekeznie kell majd - mint tette azt a szintén minden irányból támadott bővítési finanszírozási elképzeléseivel kapcsolatban is tavaly január óta, hogy aztán decemberre, a csatlakozási tárgyalások lezárására végül mégis kiderüljön, nincsen más életképes alternatíva...

Magyarország esetében a rövid távú pénzügyi érdekek és a közgazdasági logika homlokegyenest szembekerülnek egymással. Hazánk a kap fő haszonélvezőinek egyikévé válik a csatlakozás után (különösen a közvetlen kifizetésekre megszabott átmeneti időszak leteltével), így pénzügyi szempontból a jelenlegi rendszer megőrzésében érdekelt, és ha ez a megfontolás győzedelmeskedik, akkor várhatóan Franciaország egyik leglelkesebb támogatója lesz a reformjavaslatok ócsárlásában. Másfelől viszont a magyar agráriumnak vannak olyan jók az adottságai, hogy radikális kap-reform esetén is versenyképes legyen az uniós piacon, a termelőknek pedig nincsenek olyan magas jövedelemelvárásai, mint a régi tagországokban - így ha a hosszú távú közgazdasági megfontolásokat tartja szem előtt, akkor a magyar kormány akár a reformok élharcosává is válhat. A választás nyilván alapos mérlegelést igényel. Feltéve, hogy a reformról szóló döntésbe a tizenötök egyáltalán bevonják az újonnan belépőket...