Forró tavasz

Az idei költségvetés két hónapig bírta - vonható le a sommás megállapítás az államkassza februári számainak ismeretében. Nem vet jó fényt a pénzügyi vezetésre, hogy éppen a választásokat követő, a takarékoskodás jegyében született büdzsében sikerült az elmúlt évek legveszteségesebb februárját abszolválniuk.

Március elejére világossá vált: választási évet nem szerencsés választási költségvetéssel folytatni. A kormány épp annak a következményeivel kénytelen szembesülni, hogy a jóléti intézkedések reálértékének megőrzésével egy időben próbálta csökkenteni az államháztartás hiányát.

Súlyos következménye van annak, hogy a gazdálkodás jelzőszámai nem igazolják a pénzügyminisztert. Lehet persze magyarázni a bizonyítványt, a tárca ezt a részletes adatok ismertetésekor minden bizonnyal meg is próbálja. Sajnos a piacokat ez már nem igazán érdekli majd.

A külföldi befektetők csalódottak, ami - átmenetileg legalábbis - az államadósság finanszírozásának drágulását jelentheti. Hosszabb távon persze inkább az uniós csatlakozással járó konvergencia előnye vezérli őket, mégis kérdés, meddig lehet elhibázott költségvetési pályát az EU-csatlakozás jótékony hatásaival leplezni.

Egy teljes évet feláldozni felettébb nagy pazarlásnak tűnik. A következő választások (2006) túl közel vannak a költségvetési években gondolkodóknak. Ha a pénzügyi vezetés nem látja be az idei egyenleg megtartatásának fontosságát, sajnos az euró bevezetésének időpontja tolódik kijjebb, veszélyeztetve a 2009-es realitását is.

Forró március elé néz a gazdasági kabinet. Sürgősen megoldást kell ugyanis találniuk a költségvetés rendbetételére. Sok eszköz nem maradt: az ősszel osztott béremeléseket az idén is finanszírozni kell, a bevételi oldal pedig már nem kecsegtet az elmúlt években megszokott százmilliárdos többlettel. Egyedül a privatizációs források maradnak, ezeket azonban már megpántlikázta a miniszterelnök, azt az infrastruktúra fejlesztésére és nem a napi működés finanszírozására kellene fordítani.

Hogy fiskális restrikció, vagy mégis a privatizációs bevételek feláldozása következik-e, még nem lehet tudni. Anynyi bizonyos csak: a gyógymód annál fájdalmasabb lesz, minél később alkalmazzák.