Gazdasági vezetésre várva

Pesszimista hetet zárt az Európai Unió, a rövid és a hosszabb távú gazdasági kilátások sem túl kecsegtetőek. Az Európai Központi Bank jelzésértékű (negyed százalékpontos) kamatcsökkentése csak megerősítette, hogy az eurózóna, csakúgy mint az egész közösség, legfőbb gondja az alacsony növekedés. Ráadásul ezt nem lehet az általános recesszió és a háborús bizonytalanság számlájára írni, mivel a zóna tavalyi 0,7 százalékos GDP-többletével szemben az Egyesült Államok 2,4, Kanada 3,3, Ausztrália pedig 3,7 százalékot produkált.

A hét második felében tanácskozó uniós pénzügyminisztereknek is kényszeredetten kellett konstatálniuk, hogy havi üléseiken most már sorozatban zuhanó növekedési mutatókkal kénytelenek szembesülni. Ráadásul az idei visszafogott 1,4 százalék is veszélyben van, amennyiben az iraki háború huzamosabb ideig magasan tartaná az olajárakat.

A politikusok tehetetlensége pedig egyre jobban ingerli az üzleti életet. Ugyancsak az elmúlt hét második felében a tizenöt tagállam gazdasági vezetői közös felhívásban figyelmeztették kormányaikat, hogy kifutnak az időből, ha - a lisszaboni céloknak megfelelően - Európát 2010-re valóban a világ legdinamikusabb és leginkább versenyképes gazdaságává akarják tenni. A UNICE, az üzleti körök európai szervezetének nemzeti tagozatai konkrét példákat fogalmaztak meg, hogy országaikban milyen területeken kellene reformokat végrehajtani. A szövetség szerint elengedhetetlen az energia-, a szállítás és a postai szolgáltatások további közösségi liberalizálása is, valamint részletes akciótervet kell kidolgozni a vállalkozói készség erősítésére.

Mindennek azonban egyelőre semmi jele. Ahogyan Jan-Karl Bout holland üzletember fogalmazott a többiek nevében is: "gazdasági téren hiányzik a vezetés, és még csak nem is látjuk, hogy politikusaink éreznék a sürgető kényszert." (LG)