Végtelen történet

Pont került a rendszerváltást követő időszak legvisszhangosabb, legszövevényesebb korrupciós botrányának végére. A jogerős bírósági ítélet Tocsik Mártát és három vádlott-társát felmentette, négyet felfüggesztett szabadságvesztéssel sújtott, egyet pénzbüntetésre ítélt. Míg kipattanásakor az ügy szinte egyöntetű felháborodást keltett, a mostani döntés megosztja a közvéleményt. Vannak, akik nevetségesen enyhének tartják. Mások teljességgel egyetértenek az igazságszolgáltatói állásponttal, sőt azt sem rejtik véka alá: kezdettől a fővádlottnak szurkoltak. Akadnak, akik odáig mennek: mások ellen kellett volna fellépni. Hiszen az önkormányzati törvény idevágó passzusát valakik jó ideig nem hajtották végre. Következésképpen az ÁPV Rt. és a többi érintett a vihar kirobbanásakor, 1996-ben már kapkodni kényszerült, ami nem is vezethetett jóra?

Hét éve már. Az idő fontos tényező és tanulságos momentum egyben. A vád hektikussága, szinte követhetetlen változásai, a bírósági határozatok ellentmondásai, az indokolások summázatai jelzik, hogy a történet megítélése valóban nem volt egyszerű. S mint ilyen esetekben mindig, óhatatlanul motoszkál a szkeptikusban a kisördög: vajon kizárólag az eset bonyolultsága miatt kerekedtek újabb és újabb bizonytalanságok, születtek az ellentmondó döntések? A laikus is tisztában van azzal, hogy minél tovább tart, rendszerint annál nehezebb felderíteni, tisztázni a történteket. Még akkor is, ha utóbb minden oly egyértelműnek látszik. Az elmúlt időszak nem csak az ügy összetettségét érzékelteti, igazságszolgáltatásunkat is minősíti. És nem feledhető - a bíróság győzött is hivatkozni rá az enyhítő körülményeknél -, azok életéből is eltelt hét esztendő, akik a vádlottak padján ültek.

Az ítélet írásbeli indokolásának feldolgozása, "szétszedése" a hozzáértőknek nyújt majd "csemegét", egyúttal választ is bizonyos kérdésekre. A laikusban meg továbbra is a vérlázító botrány emléke él, keveredvén az akkor vagy a későbbiekben felmerült, számára elvarratlan szálakkal. S ha tudomásul is veszi, hogy nem történt csalás, ő megcsalatva érzi magát: hisz mivégre volt a nagy felfordulás? Csak nem ő a vesztes? Mert ma is vannak törvényi passzusok, amiket nem hajtanak végre, jogszabályok, amiket megkerülnek, kijátszanak, botrányok követik egymást, melyek az ígéretek ellenére csak szétmaszatolódnak.