Befürdünk a tejjel

Megbukni látszik a tejágazat piaci szabályozása, amelyre tízmilliárdokat költött az ágazati szereplőket tömörítő Tej Terméktanács (TT) és az állam az elmúlt években. A cél az volt, hogy a felvásárlási árak garantáljanak jövedelmet az állattartóknak, és bázist építsünk az uniós kvótatárgyalásokra, de ma sem az agrártárca, sem a TT nem bírja tovább a pénzügyi terheket.

A feldolgozók nem először próbálnak kifarolni a rendszerből, mivel állításuk szerint a tejért mindent egybevetve az EU-ban is kevesebbet kell fizetni, mint nálunk. Szlovákiában és Lengyelországban pedig - ahol állítólag az itteninél nagyobb a harc a csatlakozás utáni uniós kvótákért - még olcsóbb az alapanyag, mivel a gazdák most az alacsonyabb árakkal is megelégszenek annak érdekében, hogy termelésüket fenntarthassák.

Ilyen körülmények között nonszensz, hogy a hazai gazdálkodók a mai árviszonyok mellett a belföldi igényeknél 400 millió literrel több tejet állítsanak elő, ami az éves termelés csaknem egynegyedét teszi ki. A többletet ugyanis hatalmas veszteségekkel lehet csak exportálni a nyomott nemzetközi árak miatt. További luxus, hogy egyesek feketén (kvóta nélkül) is előállíthatják a tejet.

A mostani válság végleg eloszlathatja azt az illúziót, hogy mi a belföldi tejtermelést akkor is növelni tudjuk, ha ahhoz nem társul megfelelő fizetőképes fogyasztói kereslet. Ki kell hagyni a szabályozásból a szociális szempontokat is, mivel az eddigi rendszer legalább 15-20 ezer életképtelen, minőségi termelésre nem alkalmas kisgazdaságot is finanszírozott. Az FVM az év elején felismerte a gondokat, de termeléskorlátozó intézkedései jószerével hatástalanok maradtak. Ezért az ágazatban mára patthelyzet alakult ki, mivel a TT tízmilliárdos plusztámogatást kér, a pénzhiánnyal küzdő FVM pedig tehetetlennek tűnik.