Agrárreformok és aggodalmak

Miközben az unión belül tovább folyik a heves vita az agrárreformokról, a jövőre csatlakozó országok máris veszélyeztetettnek látják a tavaly decemberi koppenhágai megállapodásban kialkudott agráreredményeket. Legalábbis erre utal az a tegnapi közös nyilatkozat, amelyben nyolc leendő tag (köztük Magyarország) arra kéri a jelenlegi EU-tagállamokat, hogy a közösségi agrárpolitika (kap) átalakításakor vegyék figyelembe az új belépők érdekeit is.

Pedig a várományosoknak már Koppenhágában is azt kellett tudomásul venniük, hogy az unió kevesebbet kíván áldozni rájuk, mint amennyi teljes jogú tagként normál esetben 2004 májusától megilletné őket. Magyarországon is komoly politikai és szakmai vitákat váltott ki, hogy a hazai gazdák a normatív alapon járó közvetlen kifizetések 25 százalékát kaphatják csak meg EU-s forrásokból. Ezt az összeget - átmeneti nemzeti hozzájárulás mellett - csak úgy lehetett elfogadni, ha azt az unió fokozatosan száz százalékra egészíti ki. Brüsszel - tíz évre elosztva - vállalta is a támogatásnövelést, a reformok nyomán viszont előfordulhat, hogy a közvetlen kifizetések jóval a százszázalékos mérték elérése előtt megszűnnek.

Hogy Magyarország a pénzek megvonásáért vagy más jellegű elosztásáért cserébe milyen kompenzációt kapna, nem tudni. Mint ahogy kérdéses az is, hogy az újonnan csatlakozók milyen ellentételezéshez juthatnak az intervenciós árak tervezett csökkentése után a gabona- és a tejszektorban. Nem csoda, hogy a hazai gazdák nagy része nem foglalt állást az uniós csatlakozásról szóló népszavazáson. És sajnos ma is teljesen bizonytalan, mi vár a magyar agrárgazdaságra 2006 után. Csak azt lehet sejteni, hogy a mezőgazdasági kiadások lefaragására irányuló uniós törekvések a magyar agrárszektor későbbi támogatási lehetőségeit is behatárolhatják majd.