Belenyugszunk?

Pedro Solbes nem kis fejfájást okozott az EU kapujában álló országok vezetőinek azzal, hogy kijelentette: a szokásos plusz-mínusz 15 százalék helyett két éven át egy mindöszsze kétszer 2,5 százalékos sávban kell tartaniuk nemzeti valutájuk euróval szembeni árfolyamát ahhoz, hogy bebocsáttatást nyerjenek a valutaunióba. Ez komoly gazdaságpolitikai váltást kíván, vagy bele kell nyugodni abba, hogy legkorábban 2008-2010 körül lehet reális az egységes valuta átvétele. Jókora pofon ez azoknak a jegybanki vezetőknek, akik évek óta hangoztatják: minél hamarabb szeretnének megszabadulni a forinttól vagy éppen a zlotytól.

Persze nem eszik olyan forrón a kását. Pedro Solbes az Európai Bizottság tagja, és nem ő szabja meg az eurózónához való csatlakozás feltételeit, hanem a tagállamok. Elgondolkodtató azonban, hogy Solbes csak úgy mellékesen utalt arra, a szigorúbb feltételek alkalmazásáról már évekkel ezelőtt megállapodtak a tizenötök. Ha ez igaz, akkor az ominózus alku mindeddig nemcsak a sajtó, hanem a közösségi előírásokat áttekintő minisztériumi szakemberek figyelmét is elkerülte. Ha viszont - mint arra egyes elemzők a Solbes-nyilatkozat megjelenésekor gondoltak - félreértésről, vagy egyszerűen egy merész ötlet feldobásáról volt szó, akkor indokolt az az óvatosság, amivel a jelölt országok illetékesei nyilatkoznak.

Egyes jelek mégis arra mutatnak, hogy a színfalak mögött már megkezdődött a későbbi eurózóna-csatlakozásra való felkészülés. A lengyel államfő gazdasági tanácsadója a napokban arról beszélt, hogy 2007 helyett csak 2008-2010 körül lehet reális a zloty leváltása - nem a kritériumok esetleges szigorítása, hanem Lengyelország saját érdekei miatt. Ez mások számára is kijelölheti a követendő stratégiát: ha már nem tudjuk befolyásolni a szabályok módosítását, akkor legalább vágjunk hozzá jó képet. (TG)