Csúcson a konvent

Bár már pezsgő és örömóda is volt a végzett munka feletti elégedettség okán, az Európa jövőjét alkotmányos keretek között felrajzoló konvent igazi vizsgája nyilvánvalóan csak ezután következik. Az első megméretésre mindjárt a héten sor kerül: Giscard d'Estaing, a tanácskozás elnöke személyesen adja át a szaloniki EU-csúcs résztvevőinek - a 15 jelenlegi tagállam és a tíz jövőre csatlakozó ország vezetőinek - a közösség új alapokmány-tervezetének elkészült passzusait. Ez a ceremónia - a jövő Európájának ünneplése - lesz a tanácskozás legfőbb eseménye, ekként akár az is elmondható, hogy csúcspontjára érkezett az alkotmányozó gyűlés.

Mi tagadás, rá is fér az Európai Unióra az ünneplés. Tizenhat hónapos kemény, hosszú időn keresztül vége- és átláthatatlan folyamat végének közelébe jutottak a huszonötök delegált képviselői, s ha a hátralévő feladatokat is elvégzik, Európa elmondhatja végre, hogy van saját alkotmánya. A dokumentumról a végső szót kormányközi konferencián mondják ki, amely várhatóan ősszel ül össze. Az addig hátralévő idő különleges jelentőségre tehet szert, nemcsak a jelenlegi, hanem (a közösség történetének legnagyobb bővítési körével) a majdani tagok szempontjából is. Bár a hozzávetőleg 400 cikkely legtöbbje kompromiszszum eredménye, s aligha egyszerű (talán nem is kell) rajtuk változtatni, a tapasztalatok azt mutatják, hogy az EU a még az utolsó pillanatban is hajlik az ésszerű megoldásokra. Sokan fanyalognak, s valószínűleg elégedetlenkedni fognak holnap is, mások dicsérik a kialkudott megoldásokat. Érdemes tehát alaposan szemügyre venni a Szalonikiben átvételre kerülő dokumentumokat, az ország érdekeit mérlegelve, és egyúttal felmérve azt is, hogy mennyit változik (képes változni) Európa a vasfüggöny lehullása után csaknem tizenöt évvel. (KoM)