Megszorítás, nem is akármilyen

A bejelentés szerint a csomag abban segít, hogy megtartható maradjon a tervezett 4,5 százalékos államháztartási hiány. Így nincs szükség pótköltségvetésre, a kormány saját hatáskörben indíthatja be a fűnyírót. A lépést a világgazdasági környezet megtorpanása indokolja, ami miatt a magyar növekedési prognózist is visszafogják. Eddig a pontig érthető a hivatalos okfejtés, de nem tovább.

A pénzügyminiszter feladata ugyanis a költségvetés nominális, milliárd forintokban kifejezett egyenlegének teljesítése lenne - legalábbis a törvény szerint -, ami jelenleg mínusz 832,2 milliárd forint. Arról, hogy GDP-arányosan hogyan alakul az egyenleg, csak a büdzséről szóló törvényjavaslat mellékletének egyetlen sorában kell számot adni. Mindez persze bocsánatos torzítás. Még akár szemet is lehetne hunyni afelett, hogy a pénzügyi vezetés következetesen a 4,5 százalékos hiányt és nem a költségvetési törvény teljesítését tartja elsődleges céljának. Sajnos a kormány eme sajátos logikája ezer problémát szül.

A költségvetési megszorítást éppen a GDP alacsony növekedése indokolja - legalábbis a bejelentés erre hivatkozik. Márpedig alacsonyabb GDP mellett csak akkor teljesül továbbra is 4,5 százalékon a hiány, ha annak nominális összege is eltér a törvényben meghatározott 832,2 milliárdtól. A negyedik osztályban tanított aránypárok elmélete alapján: magasabb GDP, magasabb hiány; alacsonyabb GDP, alacsonyabb hiány. Márpedig ha a pénzügyminiszter tudja, hogy a hiány el fog térni attól, melyet számára az Országgyűlés megengedett, akkor kötelessége lenne pótköltségvetést beterjesztenie. Ha pedig igyekszik a törvényes értéken, 832,2 milliárdon megtartani a deficitet, akkor saját szavait, a 4,5 százalékos célkitűzés mindenhatóságát cáfolja meg.

A stilisztikai kérdéseknél azonban fontosabb, hogy valójában mekkora összeget igyekszik megspórolni a kormány. Ha a megszorítás valóban megáll a bejelentett 76 milliárdon, az inkább csak gesztusértékű takarékosság lenne. Szerencsére erre a pénzügyminiszter tegnapi szavain túl semmi garancia sincs. Ha a tárcák precízen betartják a 2,5 százalékos kiadáscsökkentést, azzal éppen a tervezett összeg dupláját, 90 milliárdot spórolna meg a büdzsé, (a pénzügyminiszter a csomag bejelentésekor mindössze 40-45 milliárdos lépésnek értékelte a 2,5 százalékos elvonást a költségvetési körben).

A csomag másik eleme, a maradványpénzek kezelésének szigorítása, elvonása is a bejelentett összeg (20-25 milliárd) duplájával kecsegtet. Egyébként ebben legalább következetes maradt a pénzügyi vezetés: már tavaly megteremtette a törvényi lehetőségét annak, hogy elvonhassa a tárcáktól a fel nem használt maradványokat. Tavalyi elemzések szerint 50 milliárd forint lett volna visszanyerhető ez úton (VG, 2002. július 3.). A módosítás akkor kifejezetten a kötelezettségvállalással már lekötött pénzek visszanyerését célozta, a szabad maradványok felhasználását pedig már korábban is lehetővé tette az államháztartási törvény. Az elmúlt évben ugyanakkor még nem ragaszkodott az új jogszabály-módosítás maradéktalan betartatásához a PM. A választás évének költségvetése ugyanis menthetetlen volt, és azt is lehetett sejteni, hogy az idei kasszának még jól jöhet a maradványok kisöprése.

A fiskális intézkedéscsomagra a koronát minden bizonnyal a közvélemény csitítására szánt elem teszi fel: jövőre nem emelik a miniszterek fizetését. Ennek minden bizonnyal azok a költségvetési intézmények örülnek majd leginkább, amelyeken már az idén is megszorításokat ver át saját miniszterük.