Olasz fél év az EU-ban

Felvennék-e az EU-ba a mai Olaszországot? Ha a mostani bővítés során alkalmazott kritériumokkal állítanák szembe, akkor korántsem biztos. De legalábbis nagy vitát váltana ki, hogy fel lehet-e venni egy olyan országot, ahol a kormányfőt személyre szabott törvénnyel menekíti ki parlamenti többsége az igazságszolgáltatás elől. Ahol a kormányfő nemcsak az ország leggazdagabb embere, hanem a televíziós piac szinte korlátlan ura is, és számtalan üzleti érdekeltsége miatt politikai és gazdasági érdekei igen gyakran kerülnek konfliktusba egymással.

A kép azonban nem ennyire fekete. A ma kezdődő olasz EU-elnökség akár még nagyon sikeres is lehet. És nem csupán azért, mert Berlusconi kormányfő néhány bátor gazdasági reformkezdeményezésével már kivívta egyes elemzők elismerését. Hanem azért is, mert agilis, kicsit talán erőszakos stílusa ha kellő bölcsességgel és körültekintéssel párosul, a legjobb recept lehet 25 szanaszét húzó tagállami érdek egy mederbe terelésére. És talán azért is, mert a római parlamenti ellenzék vezetője megígérte, hogy a következő hat hónapban ők is a sikeres elnökség érdekében fognak dolgozni.

Nagyon nehéz fél év előtt áll az unió. Valamiféle ajzószert kellene találni a petyhüdt gazdaságnak, el kell indítani az alkotmányos szerződést végső formájába öntő kormányközi konferenciát, be kellene gyógyítani az iraki háború ügyében keletkezett mély megosztottság sebeit, folytatni az előkészületeket a tíz új tagország jövő májusi csatlakozására, és újabb kísérleteket tenni az uniót elárasztó illegális menekültáradat feltartóztatására.

Kár, hogy egy ilyen időszakban nem egy kevésbé támadható politikus áll az unió élén. Brüsszelben sokan félnek attól, hogy Berlusconi imázsának kedvezőtlen vonásai az EU egészének megítélését rontják majd a decemberig terjedő időszakban. És attól is, hogy az uniós elnökség és az Európai Bizottság közti együttműködés finoman szólva nem lesz tökéletes, hiszen Romano Prodi bizottsági elnök Berlusconi egyik legfőbb politikai riválisa.

Nem lenne meglepő, ha decemberre jelentősen megnőne a főállású EU-elnökséget támogatók aránya... Mert lényegtelen, hogy egy politikus tényleg alkalmatlan-e a posztjára, a döntő az, hányan gondolják róla, hogy alkalmatlan. És most az utóbbiak sokan vannak.