Ügyek, kompromisszumok

Nem könnyű mostanában Magyar Bálintnak lenni. Egy héttel ezelőtt sem volt az, ám azóta tovább fokozódott a belpolitikai feszültség. Mint általában a gyanús ügyek esetében, ezúttal sincs esélyünk kristálytisztán látni, de a nyilatkozatokból és reakciókból leszűrhető egy és más. Hiszen maga a miniszter is egyre több beosztottja, munkatársa felelősségét ismeri el. Némelyiküket menesztette, másikukat szigorúan megrótta. Bátran megállapíthatjuk tehát: nem üres vádaskodásról van szó. Ez akkor sem vitás, ha minden úgy van, ahogyan a tárcavezér az őt védelmező kormányfővel egyetemben állítja, azaz személyesen nem hibázott jóvátehetetlenül.

Az ellenzék ettől még Magyart nevezi főhuncutnak, de nem is kell mást tennie. Evidens feladata, hogy megpróbálja megroppantani a gyenge láncszemet. A Fidesz ezt most legalább két okból teszi nagyon szívesen. Egyrészt, mert Magyar Bálintot az egykori közös kalandok emlékeiből adódóan szereti nem szeretni. Másrészt, mert minden, amit prominensei és hívei az oktatáspolitikáról gondolnak, mérhetetlenül távol áll a miniszter liberális koncepciójától. Még nem látni, a történetnek mikor és hogyan lesz vége. Amíg lehetséges, Medgyessy Péter kész óvni a koalíciós partner erős emberét. Persze biztos, hogy a Fidesz sem hagyja abba a szabad demokrata politikus szervezett ostromát. Főként, mert úgy tűnik, muníciónak egyelőre nincs híján.

Az elmúlt napok másik fontos fejleménye a Magyar Televízió gazdálkodásáról készített állami számvevőszéki vizsgálat eredményének ismertetése. Ennek füstje sokkal szerényebb, mint a lángja. Holott elég belegondolnunk, hogy az intézmény 1997 óta több milliárd forintot emésztett el semmire, mint amennyibe a Postabank konszolidációja került. A köztévé a jelek szerint menthetetlen, függetlenül attól, mely politikai erő segédei irányítják: így vagy úgy, a súlyos pénzek szakadatlan hömpölyögnek a zsebekbe. Innen nézvést pedig különösen figyelemreméltó, hogy a fidesztelenített kuratóriumi elnökségnek azt a jelöltet sikerült az elnöki székbe segítenie, aki már az ÁSZ vizsgálta időszakban is verítékes munkával - felelős beosztásban - fáradozott az MTV felemelkedésén.

Nyilván ezt nevezzük elő-

remutató kompromisszumnak. (GA)